Velence másképp, irány a dombok közé!
2020. szeptember 25. írta: Teker a Csalad

Velence másképp, irány a dombok közé!

Velencéről és a kerékpározásról általában a tó megkerülése ugrik be elsőre, hiszen ez egy kézenfekvő és klassz opció, viszont helyi lakosként vagy akár gyakr(abb)an visszajáró kerékpárosként közepesen herótot is lehet kapni tőle. Ez az ajánló nekik szól elsősorban.

Az útvonal rendhagyó és szerintem közepes állóképességet igényel. De mindenekelőtt egy átnézett, jól beállított, szélesebb spektrumú áttétel-tartományt a hátsó soron.

Na, de mégis mit is próbálok itt ajánlani és miért is jó ez bárkinek is?

Nos, alapvetően két útvonalopciót is ajánlok, mindkettőt érdemes Velencéről indítani. Kezdőpontnak a velencei vasútállomás parkolóját adnám meg, mivel mind vasúttal, mind autóval érkezőknek innen tűnik kézenfekvőnek a túra. A parkoló melletti épületsorban található a Velence Cruiser Bike kerékpárkölcsönző. Ez a helyi bringások találkahelye, szóval innen indulva még jó eséllyel társulhatnak is hozzánk (ha szeretnénk). Ami miatt ajánlom még, hogy innen induljon a túra, hogy itt bármikor megnézetheted a kerékpárod (megteszik szívesen, ha előre egyeztetsz velük), segítenek a kerékpár helyes beállításában vagy épp bringát is bérelhetsz (méreteid szerint, hogy ne legyen szenvedés minden perc 5 KM után). Ha otthon maradt a túrára előkészített müzli szelet, kulacs, zselé stb., azt itt szintén be tudod szerezni.

Én helyiként és napi szinten bringázóként csak beugrottam a túra elején ide a kötelező pacsira és a lányommal már indultunk is tovább a “Menjél már apa, gyorsabban, gyorsabban” és ehhez hasonló mondatok társaságában. Nos, útitársam egy évben 150-nél több napot tölt bicajon és a sebesség sem okoz neki gondot (finoman szólva) és nem is fél ezt megosztani a külvilággal.

Indulás után a Korzó felé vesszük az irányt, de szerencsére az útvonal Kápolnásnyéken keresztül vezet, tehát gyorsan el is hagyjuk a Tópart utcát és rákanyarodunk a Gárdonyi utcára és le sem térünk róla a kápolnásnyéki Fő utcáig. Hogy alacsonyforgalmú úton maradjunk a Kutas sorra térünk rá és tulajdonképpen a túraútvonal utolsó olyan pontját is abszolváljuk ezzel, ami nincs kitáblázva. Ennek az utcának a folytatása lesz a frissen átadott kerékpárút, ami összeköti Kápolnásnyéket és Pázmándot. Dimbes-dombossá válik a terep rövid kaptatókkal. Szép idő esetén és hétvégi napon előszeretettel repkednek erre hőlégballonnal, amit a lányom nagyon szeret (valószínűleg rengeteg más gyerekhez hasonlóan), szóval el is indul a végtelen kérdésgenerátor: “Mi az? Miért repül? Hová megy?” Viszont ennek következtében megakad a szeme a napraforgótáblán és már azon kapom magma, hogy a téli madáretetésről beszélünk. Tényleg csodás látni, hogyan köti össze a dolgokat fejben és hogy szülőként hogyan lehetek ennek a folyamatnak a része.

Átmegyünk a szőlősön, ami három kisebb dombot jelent. Az utolsó dombon idősebb kerékpárosokat előzünk, köszönünk egymásnak, majd lassítok, mert ismerősnek tűnik az egyik. Egy pillanat után realizálom, hogy ő gyerekkorom egyik hőse, Fa Nándor! A gyermeki énem 250 NM nyomatékkal tör elő, és azonnal elkezdem mesélni a lányomnak, hogy: “Nézd csillagom! Ezt a bácsit néztük a híradóban, amikor annyi idős voltam, mint te! Megkerülte a Földet a saját készítésű hajóján!” Itt le is dobtam nála legalább három kérdésbombát: Föld, híradó, saját készítés. Nem biztos, hogy elsőre értette, hogy mit szeretnék mondani neki, de azt látta, hogy valaminek nagyon örülök. Beszélgetünk. Kiderül, hogy ő is rendszeresen bringázik ezen a körön, mert szeret ezek között a dombok között tekerni. A tavat ő is csak hétköznap kerüli, amikor kevesebben vannak, hétvégén túlzsúfoltak az utak. Közös képet csinálunk és gurulunk tovább.

fa_nandor.jpgMivel már fél órája bicajon vagyunk, beugrunk a pázmándi játszótérre, hogy a lányom kicsit mozogjon, együnk és igyunk. Itt van vízvételi lehetőség is kék kútból. Bár a COVID-helyzet miatt ez folyton változik, szerintem ne feltétlenül tervezzünk vele a túra során, ha vízre van szükségünk. Ha kicsit más programra vágyunk, mint a játszó, akkor esetleg be lehet ugrani az itteni tűzoltóságra és, ha megbeszéljük előre, az ottani eszközöket is meg lehet nézni.

Kis játék és eves-ivás, aztán már úton is vagyunk Nadap felé. Ez a szakasz a legcombosabb, dombra fel, dombra le. Igazából emiatt a szakasz miatt javaslom, hogy tervezzük meg előre, hogy milyen áttételt szeretnénk látni a bringán. Általános trekking 3x7 vagy 3x8 (ami rendelkezik 25 vagy 27 fogszámmal hátul) a jó választás, mivel Nadaphoz közeledve egyre meredekebbek lesznek a dombok.

Viszont, ha fent vagyunk valahol, onnan szuper a kilátás. A szakasz közepén megállva be lehet látni a dombságot mindkét irányba, Velence és Pusztaszabolcs irányába jó idő esetén Dunaújvárosig, a másik irányba pedig közel Csákvárig. Szóval kb. majdnem mindent megkapunk, amit a Bence-hegyi kilátóban, csak ingyen.

Nadapra beérve ismét egy nagyon klassz játszó fogad minket. Ha nem a pázmándi irányt választjuk, hanem Nadap felé megyünk a kerékpárúton, akkor remek opció ez a hely pihenésre: Klasszak a játékok, vannak árnyékos pad leülni és frissíteni. Mi itt is megállunk, mert van időnk és a lányomnak tetszik a park és a fából készült vonat, szóval nagyüzemi játék következik. A csúszda-vonat-mászóka tengelyen gyorsan tűnik el, mint az átlagember fizetése 25-e környékén. (Mondjuk azzal ellentétben, hamarabb is jön vissza.) 

Ha ezután van erőnk és időnk is, akkor Sukoró felé folytatható a túra. Ez egyrészt azt ígéri, hogy ismét “hegyre” megyünk, másrészt a Nadap és Sukoró közti utat egy zárt kerékpárúton tehetjük meg. Autók híján csönd van és nagy esély nyílik arra, hogy állatokkal találkozzunk. Viszonylag gyakran nyúllal és őzzel. Sukoróra beérve a főtéren balra tartunk lefelé az Óvoda utca irányába és azon legurulva a sukorói piacra érkezünk. Klassz lángos van és termelői piac hétvégenként. Lehet falatozni, még a minimalista  sajt-joghurt-kifli kombó is szuper. Innen aztán kerékpárúton Velencére érkezünk.

Ha Nadapon már nem érezzük magunkban az erőt, akkor érdemes Velence felé venni az irányt és az autópálya felüljáró után már be is gurulunk Velencére. Siker- vagy fájdalomdíjként egy klassz fagyival megjutalmazhatja magát az ember az Édes Velencében. A bicajt nyugodtan kint lehet hagyni a bejárattal szemben, nem bántja senki. Látszik ez az általában tele lévő kerékpártárolóból.

Innen már csak a kerékpárutat kell kövessük és vissza is érünk a vasútállomás parkolójába, ahonnan a túránk indul.

De miért válassza valaki ezt az útvonalat?

Egyrészt szerintem a dombok között bringázni jó minőségű aszfalton, nagyrészben teljesen autómentesen, szuper dolog. Friss a levegő (tényleg), csodás a környezet és remek kilátást nyújt ez a kör.

 Másrészt a tókörrel szemben itt nincs tömeg. Abszolút elegendő számú megállót tartalmaz, ha gyermeket is viszünk magunkkal. Emellett fizikálisan is kellemesen elfáraszt, szóval van valid okunk visszapótolni az elégetett kalóriát lángos/fagyi/süti formájában a túra végén.

Írta: Kriston Péter
Fotó. Kriston Péter

A bejegyzés trackback címe:

https://tekeracsalad.blog.hu/api/trackback/id/tr116209260

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

Nincsenek hozzászólások.
süti beállítások módosítása