Babánk született - Hogy fogunk mostantól bringázni?
2020. október 02. írta: Teker a Csalad

Babánk született - Hogy fogunk mostantól bringázni?

 A Teker a Család (TaCs) programjába egy olyan családot hívok vendégül, ahol a kerékpározás a gyermek érkezése előtt a párkapcsolat intenzív része, a mindennapok rutinja, és a találkozás origója volt. Szilvi és Tamás a szabadidős kerékpározás mellett, versenyezni is szoktak, így tapasztalataik Zalán érkezésével sokaknak nyújthat igazodási pontot, abban, hogyan lehet folytatni egy aktív bringás életet a gyerekkel együtt. Egy ilyen kapcsolatban nem meglepő, hogy egy baba érkezése nemhogy beszüntetné a szeretett életmódot, csupán kreatív és energikus változtatásra bírja a fiatal párt. De, vajon hogyan lehet folytatni a korábbi aktív életmódot, ha a nagyszülők is távol élnek, és a munkának is haladnia kell? Milyen feladatok és megoldások jellemezték a korai és későbbi időszakot, mit üzennek más szülőknek, akik esetleg hezitálnak, hogy a baba érkezését követően is megtartsák-e a szabadságélmény e nagyszerű lehetőségét?
kicsi.jpgTaCs                  

  • Évek óta látlak titeket a bringaversenyeken és pár éve új taggal bővült a családi csapatotok. Mégse maradtatok el a kerékpáros rendezvényekről, sőt, mintha még több aktivitás jellemezne titeket. Sok új, kedves képet láttam rólatok, amelyeken immár Zalán is bukósisakban mosolyog…

Szilvi

  • Tomi 1996. áprilisában versenyzett először az akkor még cross country sorozat hobby kategóriájában. Én is lassan 15 éve szerelmese vagyok ennek a sportnak. Eleinte a hazai rendezéseken vettünk részt, majd egyre jobban vonzottak minket a határon túli versenyek is. Igen, mondhatjuk, hogy a közös 1 évtizedünket szinte teljesen a kerékpározás köré alakítottuk.

TaCs   

  • Szilvi, milyen gyakorisággal tekertél egyedül vagy Tamással ezekben az időkben?

Szilvi

  • 95%-ban mindig együtt tekertünk. Heti 6 edzés-mozgás volt, ez átlagosan 200-250 km-t jelentett egy héten, amelyre 10-12 órát kellett fordítani. Ez a szint simán tartható egy gyerek nélküli párkapcsolatban, munka mellett is, nyilván ha ez fontos valakinek, így szeret élni. Ahogy említettük, Tamás is imádja a gördülést, tehát ez számunkra messze nem őrült mennyiség, hanem az egyik kedvenc közös élményünk.

TaCs   

  • Mikor született meg a gyermeketek, és mennyi idő múlva kezdett hiányozni a tekerés?

Szilvi

  • Zalán 2016. augusztusában érkezett, és már akkor hiányzott a suhanás élménye, amikor várandós lettem. Így talán érthető, hogy szinte az utolsó napokig mozogtam. Ha tehettem, kerékpárral mentem mindenhova és – nyilván ésszel, de - nagy pocakkal is simán felültem még a görgőre.

TaCs

  • Tamás elvileg tudta folytatni a bringázást, létrejött köztetek egy szakadék a korai időkben?

Szilvi

  • Tomi hozzáalakította a napirendjét a miénkhez, onnantól kezdve már rég nem a kerékpározás volt az első, és ez így volt/van jól. Nem-nem, semmiféle szakadék vagy irigység nem volt. Rugalmasan alakultunk az új helyzethez, nagy a szeretet köztünk, nem a bringa tart össze minket.

TaCs  

  • Mikor ültél újra először bringára?

Szilvi

  • Meglepőnek tűnhet, de kb. 4 héttel a szülés után már tekertem egy rövidet: János kórház oda-vissza -6 km (nem kell megkövezni emiatt, rosszul adtak ki egy dokumentumot és csak így tudtam megoldani). Ám, inkább a futás kezdett előtérbe kerülni, mivel az sokkal könnyebben megvalósítható volt. 6 hónap után babakocsival futó anyuka lettem. Mivel a szülők messze laknak, olyan sportos megoldás kellett, amit segítség nélkül is lehet végezni. Ez volt a család életébe legjobban és legkönnyebben illeszthető mozgásforma. A babakocsis futásnak komoly sportértéke van! Néha sprintelni kellett, mert felébredt az “utasom”, vagy “súlyzóként” kellett emelni és cipelni hazáig. Sokszor küzdöttem ebben a “Spartan-szakágban” , de ezzel a kismamás tréninggel 2017-ben sikeresen fel tudtam készülni a Grossglockner Ultatrail 30 km-es Gletscherwelt távjára is. Lám, van potenciál ebben a szerepkörben, lehet dupla win-win helyzet a babasétáltatás!

TaCs  

  • A futóbabakocsi is jó mókának tűnik, már majdnem bringa...

Szilvi

  • Igen, de ez sem mindig fenékig tejfel, ahogy azt sokszor látják vagy láttatják a médiában. Nem úgy van, hogy beteszem a gyereket és futok boldogan amennyit és ott, ahol akarok. Hónapig tartó procedúra, mire kitapasztaljuk, hogy mikor optimális a napszak, ami mindenkinek, de legfőképpen az utasnak jó, de ha kialakul a rutin nagyon megéri. Zalánnal 6 hónapos kora után kezdtem el futóbabakocsizni. Igyekeztem mindig alvóidőben menni, de Zalán nem mindig aludt, vagy éppen felébredt idő előtt, aztán akkor lehetett nyomban hazasprintelni, mivel nem az a gyerek volt, aki csak elnézegetett a babakocsiban. Később már lekötötte egy kis zene, könyv, vagy mondókáztunk, énekeltünk, autótípusokat tanultunk, rendszámot olvastunk.

TaCs

  • Milyen visszavenni a régi tempóból, a megszokott terhelésből?

Tamás

  • Szilvinek jóval nagyobb munka volt ez. Én tudtam mellette kerékpározni. Eljártunk versenyekre, például a Cyclocross OB-n is ott volt Szilvi a szülés után 4 hónappal, és szurkoltak nekem Zalánnal.

20170812_161947_1.jpg

Szilvi 

  • A versenyeken, ha jó idő volt, vittük a kicsit és ott szurkoltunk Apunak. Kis idő múlva már cseréltünk is. Remélhetőleg pár év múlva már a versenyek családi futamain is tudunk közösen indulni. A szlovák maratonokon 6 órás versenyen sem unatkoztunk a kicsivel, mert ott a versenyszervezők családbarát módon szervezik a rendezvényeket. A közönség erre nagyon fogékony. Ugrálóvár, színezők, animátorok, programok – itthon ez még nem divat annyira.

TaCs  

  • Főállású anyaként a mozgáshiány elvonásként jelentkezett? Azért futottál és bringáztál újra, mert mondjuk így “magadra” kellett találni? Sokan nagyon elszigetelődnek az első hónapokban, elvesztik a korábbi életüket, és ez depressziót okozhat, ha nincs jól bevált megoldás.

Szilvi

  • Sosem azért mentem futni/bringázni, mert hogy “magamra” kellett volna találnom, vagy a most divatos szóhasználattal élve szükségem lett volna “az énidőre”, hanem azért, hogy mozogjak és egészséges legyek. Szeretek a gyerekkel és a családdal lenni. Többé-kevésbé’ minden alkalommal megjelenik egy kis lelkiismerfurdalás, ha nem vagyok velük.

TaCs

  • Milyen felszerelésre, kiegészítőkre volt szükség, hogy a kicsi is mobilissá váljon?

Tamás

  • Futáshoz egy Thule Glide futóbabakocsit használtunk. Aztán egy éves kora körül szereztük be a Feva Star Seat kerékpáros ülést, amit a mai napig használunk. Ez nem a szokványos felsőcsőre szerelhető gyerekülés: itt a gyerkőc részese a bringázásnak, vállból tartania kell magát a kormányon, nincs lazsálás! A rázkódás csökkentése érdekében viszont a kormány azon részét, ahol Zalán fogja betekertük bandázzsal. A sisak beszerzése szerencsére egyszerűen ment: a Casco-nak igazán menő kis bukói vannak tényleg a legkisebb méretektől. Ám a kicsi kezekre kerékpáros kesztyűt szerezni már nagy kihívás volt. Szerencsére a Kellys gondolt a legkisebbekre is, így teljes a srác szettje.

img_20190819_093010_k.jpg

Szilvi

  • Ekkor kezdett el igazán kinyílni előttünk a világ. Eleinte Tomi és Zalán engem kísért, mikor futottam, de később, - mikor már messzebbre is elmerészkedtünk - már én is nyeregbe pattantam. Sokat mentünk a Fogassal a Széchényi-hegyre, ott gurultunk egy rövidet a Normafa környékén, majd onnan pedig egy light-os lejtős úton legördültünk a hegyről… nem, nem a no-commenten! (Megjegyzés: nagyon nehéz, hírhedten meredek, lejtős szakasz)

TaCs

  • Zalánnál semmi sem ütközött ellenállásba? Minden simán ment vele?

 Tamás

  • A legfontosabb, hogy mindenki jól érezze magát. Semmit sem szabad erőltetni, csak a visszájára sülne el. Eleinte érdemes csak a ház környékén vagy autóhoz közel bringázni, és fontos, hogy mindig legyen “B terv”! Ez bármi lehet, például “menekülő útvonal”, rövidítési lehetőség, egy látványos természeti képződmény, mint barlang vagy szikla, amely úticélként szolgálhat. De, elég lehet egy fagyizó is útközben.

TaCs

  • Új vagy használt felszereléseket szereztetek be?

Tamás

  • Újakat szereztünk be, de ennek az volt az oka, hogy az általunk kinézett, speciális gyerekülés ritka darab, illetve még nem volt senkinek Magyarországon, legalábbis senkiről nem tudtunk. Nino Schurter, akitől az ötlet jött, pedig még nem akarta eladni a sajátját :D (híres svájci MTB bajnok, a szerk. megjegyzése). Jó eséllyel ritka az olyan család, aki ilyen kisméretű felszereléseket vásárolna komolyabb minőségben, ezért nem is kutakodtunk a használt piacon.

TaCs

  • Van valami, ami nem maradhat ki a pakkból? Gondolok itt a kedvenc cumira, tápszerre, játékra, rongyira?

Szilvi

  • Cumi sosem volt szerencsére. Mikor kisebb volt, akkor egy kis nasi (alma, ropi), most pedig már elég, ha jön velünk Marshall a Mancs őrjáratból. De, leginkább navigálni szeret menet közben a térképet nézve. Ez is ennek az ülésnek az előnye, hogy aktívan a bringás élményre fókuszálja a gyereket.

TaCs

  • Vannak kedvenc helyszíneitek?

Tamás

  • Leginkább a János-hegyet, Széchényi-hegyet tudnám kiemelni, mivel oda Fogassal könnyűszerrel fel lehet jutni, és jóval kisebb az autóforgalom.

TaCs

  • Van rossz emléketek, tapasztalatotok, amitől óvni kell a kicsit, ha bringán kirándultok vele?

Szilvi

  • Kellemetlen élményt nem tudok kiemelni, viszont ami sarkalatos pont, hogyan van a gyerek felöltöztetve. Ő azért annyira intenzív mozgást nem végez a bringán, így fontos, hogy ehhez mérten jól mérjük fel a ruházatát.

TaCs

  • Már saját bringája van a srácnak. Most hogyan néz ki egy közös tekerés?

Tamás

  • A Covid 19 járvány és a karantén pozitív hozadéka nekünk az volt, hogy Zalán megtanult pedálos kerékpárral bringázni, és azóta már ügyesen tanulja a közlekedést is. A hosszabb kirándulások most rövidebb, számára teljesíthető tereppé és távvá “redukálódtak”. Viszont csak olyan helyre megyünk, amelyről tudjuk, hogy szinte biztosan képes saját erőből teljesíteni. Tehát nincs se vontató kötél, sem egyéb külső segítség, a bringáját pedig nem vagyunk hajlandóak cipelni. 

TaCs

  • Mi a legjobb motivációja most a gyerkőcnek, hogy mindannyian nyeregbe ülhessetek? Játék, felfedezés, mozgás?

Szilvi

  • Mondhatni mindegy melyik. Motiváció, hogy mindig legyen célja a tekerésnek. Akár egy játszótér, vagy barlang egy fagyizó. Ez hamar kiderül a tekerések előtt, ha elkezdjük közösen szervezni a programot.

img_20190602_145501_1.jpg

TaCs

  • Vannak más családok, gyerekes barátok, akikkel közös programokat szerveztek?

Szilvi

  • Igen, szerencsére vannak hasonló beállítottságú családok a baráti társaságban, ami nagyon jó lelkesítő tényező a kicsik számára. A gyerektársaság segítség és öröm mindannyiunknak, ilyenkor elemükben vannak a kölykök.

TaCs

  • Mit gondoltok, mi a legfőbb hozadéka, pozitívuma a családi tekeréseknek?

Szilvi

  • Nem kell különválnia a családnak, együtt lehet gyűjteni az élményeket. Meg tudjuk mutatni Zalánnak, hogy merre jártunk korábban sokat. És persze közben aktívak is vagyunk.

TaCs

  • Valós-e, ha valaki azt mondja, erre nincs ideje egy anyukának, apukának, hogy a munka mellett még aktív pihenést is szervezzenek? Van, akinek a vitalitása, van akinek az ideje, míg másoknak a büdzsé a kételye, hogy jó ötlet felépíteni egy családi flottát. A gyerek gyorsan kinövi a felszereléseket, balesetveszélyes, és körülményes – ezek a tipikus aggodalmak a családi tekerésekkel kapcsolatban, ha a gyerek még pici, vagy kicsi. Mit gondoltok erről?

Tamás

  • Mindenki más beállítottságú, más a fontos, más az, ami boldoggá teszi. Mi könnyen beszélünk, mert “csak” egy gyerekünk van, de látjuk az ismeretségi körünkben, hogy többgyerekes családok is tudnak időt szakítani az aktív pihenésre. Persze, ez nagy logisztikát igényel, ami sokakat elijeszthet és el is ijeszt, de állítom, hogy ez döntés kérdése. El lehet dönteni, mivel töltsük az időnket. A döntés lényege: mi a fontos számunkra? Hogyan akarjuk az életet élni? Minden tevékenységnek, élménynek megvan az igénye, mennyit kell beletölteni. De, nagyon sok szinten meg lehet “oldani” az örömöt.

img_20190722_174743_1.jpg

TaCs

  • Mikor bringáztok többet? Ha nyaralást, utazást terveztek (szabadságok), vagy hétköznap “sok kicsi sokra megy” elv mentén inkább életmódról beszélhetünk?

Szilvi

  • Érdekes, mert mi a hétköznapokon ügyesebben logisztikázunk, jobban meg tudjuk szervezni a napirendet. Sokszor van olyan, hogy ovi/munka után hazatérve random bringára pattanunk és elmegyünk valahova, vagy beülünk az autóba és kirándulunk egyet. Ha, így nézzük, ez inkább egy életmód, mintha hétvégenként alkalomszerűen kirándulnánk.

TaCs

  • Hogy látjátok, a srác bringás lesz? Megszerette, természetes neki ez a játék, mozgásforma?

Tamás

  • Erre a kérdésre 10 év múlva térjünk vissza. Ezt korai még megmondani. Ott tartunk, hogy az ovis focira egyenlőre nemet mondott. De, nincsen túltolva, mert ez nem erőszak, hanem vidám együttlét, játék.

TaCs

  • Általában mit jelent nektek a közös tekerés, mi lenne a fő marketing gondolat, ha másokat is motiválnátok?

Szilvi

  • Az önkép megtartásához fontos a régi szerelem: bringa, tevékenység, mászás, stb., de kell egy rugalmasság, amivel az arányokat meg lehet változtatni. Ne hasonuljon meg az ember, viszont az intenzitásból tudjon engedni. Nem verseny, nem magashegy, hanem kis túrák, kirándulások.

Tamás

  • Ne a gyerek legyen az akadály, az ok, hogy te nem tudsz valamit csinálni. Szerintünk igazán értékes és szép átadni és látni a tapasztalás örömét a gyerekben, ez csodás élmény. Normafa egy bizonyos szakaszán a Strava szerint már 290x tekertem, szinte minden buckát és gyökeret ismerek, de a gyereknek ez teljesen új. Átadni nagyszerű… sőt, olyan dolgokat is meglátunk, amelyek mellett korábban csak elsuhantunk.

TaCs

  • Melyek a legfőbb tanácsaitok másoknak?

Tamás

  • Kerékpáros tudás nélkül ne a gyerekkel vágjanak bele a szülők. A nyeregcsőre, hátra szerelt gyerekülés súlypontja is új kihívás. Az alap-erőnlét már legyen adott egyénileg is. Akinek gondja van magával, az nem fog tudni figyelni a kicsire.

Szilvi

  • Jó darabig még gyalogosan is inkább a mellkason vittük, hogy lássuk a legapróbb reakcióját is. Ha túrazsákban a hátunkra került a másikunk volt a figyelő kamera: hogyan áll a feje, hogyan ül, nem kényelmetlen-e, stb…

Tamás

  • A hátsó ülést mi nem szerettük, nem lehet kontrollálni mi történik a kicsivel. Az intimitás és a kontakt is elvész. Az a jó, ha a gyerek érzékeli mi történik, és van saját kapaszkodója Szerencsére a Thulénak van ilyen terméke. Ez a tökéletes beavatás a bringázásba, a legkomolyabb szimuláció. Pont azt a képet látja a srác, amit később is fog, és minden érzékével összeköti a bringázásból nyert benyomásokat – jön az impulzus a kormánytól, és nagyon közel a súlypontja a későbbi, valódi bringás testhelyzethez.

Szilvi

  • Amint Zalán megtanult bringázni, csak olyan tekerésekre indulunk, amire ő akar menni. Nem kell új eszköz a rendszerbe, elég ha a saját fejlődéséhez igazítjuk a tempót. Most 4 éves a srác, de már 4-5 km-eket tudunk menni terepen, és nagyon élvezi. Nekünk meg óriási élmény látni őt így. Ja, és a lámpás, esti bringázások nagy bulik, különleges a hangulatuk. Bár a futóbabakocsi volt az első és legjobb eszköz számomra, mert imádok a levegőn, a természetben mozogni, de ha nincs, aki vigyázzon a kicsire, vagy rossz az idő, akkor egy görgő is jó megoldás otthon. Olyan volt, hogy a gyerekversenyen nem akart elindulni, és ezt nem is szabad erőltetni. Ha kalandozni mentünk a Fogassal vagy máshová, akkor mindig közösen dumáltuk meg mi legyen a cél. Térképet nézünk, ő navigál, a turistajezéseket is ő figyeli, így a játékos feladatokkal vonjuk be a közös kalandba. A turistajelzések a “kezső” – keressük a következőt. :)

Tamás

  • Volt, hogy előrement egyikünk és elrejtettünk neki kincseket: csokit, kekszet. Nem, nem tömjük, de csúcs-csoki az van. Fontos, hogy félelmet nem szabad mutatni, az nagyon átmegy a kicsiknek, és láthatatlanul beléjük ragadhat. Csak olyat csináljunk és várjunk el, amiben biztosak vagyunk. A káposztásmegyeri Pump-track nagy játék, és a Görzenál is kiváló hely – trambulinnal, gördeszkapályával, ügyességi feladatokkal, akadálypályákkal. A KRESZ parkok is nagyon jók, és az épített ugratópályák szintén. Még a szülők is gyakorolhatnak. És persze az oviba is bringával járunk, ez mind segíti az integrálódást a felnőtt környezetbe.

 img_20200627_093532_4_k.jpg

Az interjút online folytatuk le, tekintettel a Covid-járvány szokatlan rendjére.

 Írta: Tokaji Nagy Csaba

A bejegyzés trackback címe:

https://tekeracsalad.blog.hu/api/trackback/id/tr2316223908

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

hátrasarc 2020.10.02. 21:13:36

Ó jajj ,hogy fogok fogat mosni,wc-re menni,és reggelente a paplan alatt...
Sehogy.
Ha ,gyárban dolgozol 3 műszakban felejtsd el.
Ha a homoffice-os haszontalan emberek számát szaporitod,és nem produktív munkát végzel akkor ez igazán nem lehet gond.
Megoldod,bár semmi szükség rá.
Inkább foglalkozz vele,beszélgess és figyelj oda rá.
Ja, hogy ez a cikk nem erről szól..?
És a sok fogatlan kisgyerek egyenesen rémisztő installáció a cikkben..brr.
süti beállítások módosítása