Évek óta kedvelt célpontunk a tatai Öreg-tó, mert egyszerre tud vadregényes lenni, mégis jól ki van építve, vannak kellemes büfék, éttermek, bicajozás mellett lehet kajakozni, strandolni, és estefelé kis hangulatos belvárosi sétával, fagyizással, kávézással lehet lezárni a napot.

Budapestről autópályán kb. 40 perc alatt elérhető, ami különösen akkor nagy érték, ha szokásos módon, a nyári hétvégéken be van állva az M7-es. Ha csak Pest és Fejér megyei matricánk van, akkor Tatabányánál érdemes lejönni, ami plusz 6-7 perc a tatai lehajtóhoz képest.

Közel másfél éves Zsófi lányunk már gyakorlott kerékpártúrázó. Bár ő maga még csak a nyuszimotorral csapatja, de hátra szerelt gyerekülésben már több bicajos túrát megtett a főváros környékén meg a Dunakanyarban is, így egy meleg május végi szombat reggel hirtelen felindulásból Tata felé vettünk az irányt. Bedobtuk a kocsiba a gyerekülést és a baba bukósisakot, feldobtuk hátra a bringákat és levágtáztunk Tatára. A játszótér mellé parkoltunk, hogy a 40 perces kocsiút után, visszaadjuk lányunk életkedvét és kifutkoshassa magát a tekerés előtt. A parton itt nagyon lassan mélyül csak a víz, így bemelegítésként szuperül pancsiztunk Zsófinkkal a már egész langyos vízben. Indulás előtt biztos, ami biztos a tóparthoz legközelebb lévő büfében bedobtunk egy-egy tál remek harcsa halászlevet is.

A játszótér és a mellette lévő büfésor elhagyása után és egy rövidke kacsa és kócsag nézegetést követően bringára pattantunk és a szerencsére még a nyári forgalomhoz képest nyugis úton elindultunk a tó partján délfelé a régi úttörőtábor irányába, mely környékén a mai napig lehet jó áron faházakat bérelni, ahogy azt magunk is leteszteltük még egy évvel korábban az akkor fél éves babánkkal.

Az aszfaltút a strandok után földes-murvás úttá válik, de sima fitness bringáinkkal is jól járható volt. Itt jut be az ember az ősvadon hangulatú részére az útnak, ahol a tó is csak néha látszik ki a hatalmas fák közül. Ha akar, az ember ki is tud menni egy-egy teljesen elhagyott kis nyugis pontra, bár a körülmények nem mindenhol a legideálisabbak. A körülbelül egy kilométeres erdős déli szakasz után a nyugati-délnyugati bicajút rész már a vízhez közelebb vezet, továbbra is murvás úton. Itt már sok helyen lehet a nád között kimenni a tóhoz, ahol sok horgász, meg egy-egy nyugira vágyó család mellett tekertünk el.

A Kálvária domb alatt elhaladó kerékpárút a gimnáziumnál jut vissza városiasabb környezetbe. Elhaladunk az Esterházy-kastély mellett, ami kis gyereknek kevéssé érdekes, de elég impozáns épület, majd dönthetünk, hogy kerékpárral megkerüljük a város felől a várat, vagy inkább toljuk a bicajt és felmegyünk a híres Platán vendéglő mellett a tóparti kis várba. Az utóbbi mellett döntöttünk, így kislányunk újra saját lábon kezdhetett a terep felfedezésébe, mi meg megittuk a kulacsunkban reggel óta lötykölődő gyümölcs teát.

A vártól elkanyarodtunk egy kis kitérőre Tata kedves kis óvárosa felé. Visszafele haladva az Esterházy kastély mellett lehet eljutni a belvárosba Rákóczi úton át a Kossuth térre. A tér előtt a sétálós részen van pár kellemes kiülős hely, így az egyikben mi is letelepedtünk egy kávéra. Kis kóborlás után visszatekertünk a tópartra, ahol a vár után egy kis sétányon lehet inkább tolni a bicajt mint tekerni, de itt sem jutottunk sokáig, mert egymást érik a fagyizók, amik mellett nehéz gyerekkel elgurulni, így bedobtunk gyorsan még egy-egy friss gyümölcsös fagyasztott joghurt fagyit.

A kerékpáros-gyalogos út ezután a város mellett halad a tóparton, és a Pötörke-malomtól kezd újra üdülőpart jelleget venni. Eleinte több majd kevesebb gyalogos mellett haladtunk vissza a tó nyugati oldalán a parkoló felé, ám előtte újra letáboroztunk strandolni, én meg gyorsan elszaladtam az Új Kajakház és Ökoturisztikai Központ nevű intézménybe, ahol sikerült kivennem egy egész sportos tengeri kajakot, amivel körbeeveztem a tavat levezetésként, míg a család többi tagja pancsolt.

Koraeste szinte forgalom nélkül, 40-50 perc alatt hazavezettünk Budapestre. Ha valaki többet akar tekerni, akkor könnyedén át lehet tekerni Tatabányára, hova szintén csodaszép kerékpárút vezet, vagy Oroszlány-Bokod felé, ahol meg lehet nézni a híres cölöpökön álló házakat.

 Írta: Simon Gergely
Fotó: Simon Gergely