Miért nevezzük el a bringánkat?
2020. október 07. írta: Teker a Csalad

Miért nevezzük el a bringánkat?

Hány biciklit ismersz név szerint? Talán a tiédnek is van saját neve? Vagy butaságnak tartod az egészet?

bicycle-789648_1920.jpg

Amikor megvettem az első biciklimet, és ezzel legalább részben leszámoltam a tömegközlekedéssel, az olyan horderejű esemény volt a számomra, hogy természetesnek tűnt, hogy kapásból elnevezzem. Más kérdés, hogy ez azóta sem igazán sikerült: a névről, amit először kitaláltam (Ezer Éves Sólyom – merthogy elég régi gyártmány), kapásból el is feledkeztem, és később meglepve olvastam valami jegyzetemben, ami pedig a márkájából jött (Százados), valahogy nem illik rá. Ebből aztán már tényleg világos, hogy valóban van neve (hiszen nem éri be bármivel); éppen csak még nem tudom, hogy mi is az.

Akárhogy is, egyáltalán nem szokatlan, hogy némelyik bringának neve van – de az talán nem annyira evidens, hogy miért is van ez így.

Az antropomorfizálás nevű pszichológiai folyamat áll a jelenség hátterében: azt hívjuk így, amikor állatokat, tárgyakat, technológiai dolgokat, jelenségeket emberként kezelünk. Különösen jelentős ez gyermekkorban, gondoljunk csak arra, hogy milyen haragos tud lenni GI Joe, milyen megszeppent vagy épp bátor az elveszett őzike, és hogyan teáznak együtt a plüssállatok. Idősebb korban ez a viselkedés némileg megkopik, de azért megmarad: talán nektek is volt tamagotchitok a 90-es, vagy netes tevétek a 2000-es években, esetleg elneveztétek a növényeiteket és aggódva kérdezgetitek őket, hogy mi a bajuk, amikor sárgulnak, vagy épp úgy vigyáztok a karantén alatt örökbe fogadott kovászotokra, mintha csak egy kisbaba lenne. Ebbe a sorba tartozik a névadás is.

Az antropomorfizálás mögött ugyanolyan folyamatok állnak, mint mikor emberekkel kerülünk kapcsolatba: emberként arra vagyunk huzalozva, hogy megértsük egymás érzéseit, gondolatait és szándékait (ez a tudatelmélet). Amikor dolgokat kezelünk személyként, akkor épp ilyen jellemzőket tulajdonítunk nekik. Ezért az ezzel foglalkozó pszichológusok azt valószínűsítik (bár egyelőre nem bizonyították), hogy az antropomorfizálásra való hajlandóság összefügg a szociális intelligenciával is – de természetesen egyikből nem lehet következtetni a másikra, hiszen ez ennél sokkal összetettebb jelenség. (Pl. akár annak is lehet szerepe, hogy mennyire magányos valaki.)

bike-867229_1920.jpg

Alapvetően három esetben jellemző az antropomorfizálás:

  1. Ha valami hasonlít egy emberre: Az állatok antropomorfizálása azért is gyakori, mert más dolgokhoz képest ők kifejezetten emberien viselkednek (merthogy viselkednek valahogy). Ugyancsak ennek a kategóriának a jellemző példája bármi, amin „szemeket” fedezhetünk fel (pl. az autók és lámpáik).
  2. Ha valami megjósolhatatlanul viselkedik: Valószínűleg ebből ered az a régi szokás, hogy a hajókat elnevezik, hiszen még akár csak 100 éve sem volt életbiztosítás vízre kelni – és azt talán szintén nem kell magyarázni, hogy a hurrikánoknak és ciklonoknak miért van személyre szóló nevük. De hogy egy közelebbi példát is említsek: melyikünk ne bíztatott volna még soha hangosan egy nem engedelmeskedő elektromos ketyerét?
  3. Ha valamihez kötődünk, vagyis kialakult bennünk a pszichológiai birtoklás – ráadásul az antropomorfizálás aztán tovább erősíti ezt az érzést.

A bringánkat alighanem ez utóbbi okból nevezzük el (és csak rosszabb esetben azért, mert megbízhatatlanul szolgál minket), hiszen sokunk számára a biciklink sokkal meghatározóbb, mintha csak egy használati eszköz lenne. A bicónk, és a tény, hogy bringázunk, könnyedén lehet az identitásunk alkotóeleme – így aztán logikus is, hogy sokan el is nevezzük a biciklinket. Ezzel nem csak hogy elismerjük a bringánk jelentőségét, de egyben különlegessé is tesszük – valahogy úgy, ahogy a Róka mondja a Kishercegnek:

Te pillanatnyilag nem vagy számomra más, mint egy ugyanolyan kisfiú, mint a többi száz- meg százezer. És szükségem sincs rád. Ahogyan neked sincs énrám. Számodra én is csak ugyanolyan róka vagyok, mint a többi száz- meg százezer. De ha megszelídítesz, szükségünk lesz egymásra. Egyetlen leszel számomra a világon. És én is egyetlen leszek a te számodra...

guy-598180_1920.jpg

Összességében tehát az egészen biztos, hogy a tárgyak, állatok, stb. emberként kezelése cseppet sem ritka és nem is abnormális, a gyerekek pedig különösen fogékonyak rá. Ráadásul, mivel az antropomorfizálás tovább erősíti a kötődést, érdemes arra biztatnunk gyermekünket, hogy nevezze el a vasparipáját – legalábbis ha szeretnénk, hogy igazi bringás váljon belőle.

 Írta: Tekerka Terka

Fotó: Pixabay

 Forrás:

 

A bejegyzés trackback címe:

https://tekeracsalad.blog.hu/api/trackback/id/tr2716231028

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

Pierr Kardán 2020.10.07. 16:20:16

Biciklit elnevezni valaminek? Na ne már :-(

Az ember a gyerekének természetesen ad nevet. A kutyájuknak általában adnak nevet az emberek. Sok ember a macskáiknak is ad nevet (városban inkább, faluban már ritkábban).

Van olyan ember aki az autójának is ad nevet. Persze nem sok ilyen van, ők is inkább az első autónak adnak nevet, aztán elfelejtik ezt a dolgot.

De szerintem a biciklijének az emberek elhanyagolható töredéke ad nevet.

Érdemes lenne egy szavazást fűzni a poszt végére, érdekes lenne látni, hogy egy bringás blog olvasótábora hogyan vélekedik erről a kérdésről (amely vélekedés persze messze áll az átlagemberek vélekedésétől, de érdekes lenne látni, hogy a bringások milyen véleményt képviselnek).
süti beállítások módosítása