A futóbicikli utáni első gyerekbicikli kiválasztásakor a rózsaszín unikornis is fontos szempont volt.

Amikor azon gondolkoztam, hogy milyen legyen a gyerek első „igazi” biciklije, nem sokat tudtam még arról, hogy milyen szempontok szerint érdemes választani. Ami fontos volt, hogy a gyerek szeressen rajta ülni, és hogy a bicikli a lehető legalacsonyabb legyen a lábbal hajtásról a pedállal tekerésre való átszokás megkönnyítése érdekében. A nyereg mögé dugott seprűnyelet vagy a kitámasztókereket semmiképpen sem akartam használni, hiszen ha a futóbiciklivel már megy az egyensúlyozás, akkor ezekre valójában nincs szükség. Végül pedig kizáró ok volt a kontrafék: azon túl, hogy nem adagolható finoman, lehetetlenné teszi a hátrafelé tekerést, és terepen kimondottan veszélyes is.

Ezek után esett a család választása a Decathlon kínálatának legkisebb méretű, 14”-os kerekekkel szerelt gyerekbiciklijére, melynek unikornissal díszített változatát vásároltuk meg. Immáron egy éve nyúzzuk, és hamarosan lecserélésre is kerül, ez idő alatt viszont becsületesen helytállt, sőt még versenyre is beneveztünk vele. Egy jól használható, de azért karbantartást igénylő jószágról van szó, melynek tömítéseket nélkülöző csapágyait érdemes viszonylag gyakran átnézni. A rengeteg műanyag védőelem egyszerre óvja a gyerek ujjait és ruházatát, na meg a láncot is a homokozó környékén tett látogatások során.

Geometriáját tekintve kényelmesre hangszerelték a tervezők ezt a modellt, a körülbelül 68 fokos üléscsőszög, illetve a teljesen kormányszármentes kivitel miatt a gyerek a szokottnál hátrébb ül a pedálokhoz képest. Ennek hátulütője, hogy kiállva a nyeregből izgágává válik a bicikli kormányzása. A nyeregcső egyébként viszonylag rövid, így a bringa nagyjából 43-51 cm közötti lábhossz esetén használható jól. Ami talán a legzavaróbb tulajdonsága, hogy nehéz: az acélváz és a sokféle sallang összesen 7,3 kg körüli tömeget eredményez. A gyári gumikkal egyébként leginkább aszfaltra ajánlott, de már pár ezer forintért is vásárolhatunk rá bütykösebb gumikat, amelyekkel a lelkesebb és főleg erősebb versenyzők terepre is vihetik. Sebesség tekintetében körülbelül 10-15 km/h tartományig számolhatunk vele, ennél többet hosszabb időn keresztül már csak nagyon pörgetve lehet kihozni belőle.

A fékrendszer elöl klasszikus „canti-”, hátul pedig dobfék. Az utóbbi fékhatása kicsit gyengécske, de ez nem feltétlenül gond, a sima gyári kerekekkel így is garantált a farolás. Pozitívum, hogy a fékkarok jól illeszkednek a kisebb kezekbe, a fékezés pedig minimális erőkifejtést igényel.

És hogy egy év után akkor elégedettek vagyunk-e? Igen: a kelleténél nagyobb tömeget leszámítva tökéletesen bevált a bicikli, a gyerek pár órán belül ráérzett a pedálok és a fékek használatára, a gumik lecserélésével pedig „valódi” terepre és egy kisebb versenyre is kimerészkedtünk vele.

Írta: Rosta Gábor