Egy hosszabb biciklitúra egyedül is kihívás lehet – családdal együtt viszont életbevágó, hogy a hátizsákba a megfelelő dolgok kerüljenek.
Minden család és minden gyerek más: nálunk hatéves korban jött el annak az ideje, hogy közös bringatúrákra induljunk lányommal. Biciklizni – pedálokkal és segédeszközök nélkül – már valamivel több mint egy éve tud, de mostanra nőtt meg az „akciórádiusz” annyira, hogy egy menetben 15-20 km-es túrákra is elinduljunk, egész napos programként pedig akár egy Velencei-tó-kerülést is megkockáztassunk együtt – utánfutó vagy gyerekülés használata nélkül. Ezzel párhuzamosan pedig eljött annak is az ideje, hogy sokkal alaposabban megfontoljam a biciklishátizsák tartalmát.
A bepakolandók listája nyilván nagyban függ a gyermek életkorától és erőnlététől: egy tizennégy évesre tulajdonképpen már rábízhatjuk a saját dolgainak cipelését, sőt valószínűleg teljesen önállóan is képes azokat összekészíteni és kezelni. Kisebb gyerekeknél ez nem feltétlenül van így – és különösen az általuk cipelendő súlyt érdemes minimalizálni, hiszen épp az ő erőnléti korlátaik szabják meg azt, hogy milyen hosszú út vállalható még be jó hangulatban. Ezért aztán egyrészt a felnőttek pakkjába kerüljön lehetőleg minden, másrészt pedig minimalizáljuk a feleslegesen bepakolt cuccok mennyiségét.
Jómagam két csoportra osztottam az utóbbiakat: az egyikbe azok a „standard” dolgok kerültek, melyek tulajdonképpen függetlenek a kiruccanás kerékpáros jellegétől, és minden gyerekprogramnál ugyanúgy szükség lehet rájuk. Ezek a következők:
- gyerekeknek való szúnyog- és kullancsriasztó, kullancskiszedő
- napvédő krém
- kevés elemózsia (energiában dús édesség és szénsavmentes víz)
- papír zsebkendő/törlőkendő, kézfertőtlenítő
- ragtapasz, sebfertőtlenítő
- esőkabát vagy polárfelső a várható időjárás függvényében
A másik csoportba a kerékpározáshoz kapcsolódó eszközök tartoznak. Ezek jó részét igazából az összes bringatúrára magunkkal visszük, így hiába tűnik a két lista együtt egy kisebb bőröndnyi csomagnak, valójában a magányos tekeréshez képest nem sok extrát kell bepakolni. Ide a következők tartoznak:
- belső gumi, mégpedig a gyerek bringájához is (Ebből hosszabb útra kettőt is viszek, a 16”-os kerékhez való belsők kevés helyet foglalnak, a gyerekek pedig kevésbé törődnek az úton, ösvényen található tüskékkel.)
- gumijavító készlet: foltok, csiszolópapír, gumileszedő és ragasztó (Ez utóbbit érdemes rendszeresen ellenőrizni, mert gyakran beszárad.)
- minipumpa
- multiszerszám láncbontóval
- tartalék lámpa előre-hátra (Ráadásul vészhelyzetben zseblámpaként is bevethető, azaz nem csak villogó üzemmódja van.)
- gumiszalag
Az utóbbi ezúttal nem testedzésre szolgál, hanem szükség esetén vontatásra: ha a gyermek elfárad, akkor a két biciklit összekötve ezzel viszonylag egyszerűen be tudunk segíteni a hajtásba. A módszer igényel némi odafigyelést és tapasztalatot, érdemes az első túra előtt kipróbálni, de ha megvan az összhang, remekül működik. A felsoroltak (a gumiszalag kivételével) mind elférnek egy kis méretű táskában, ahol az egészségügyi csomaggal együtt bármikor bevethetők, ha baj van. Mindez a saját felszereléssel és étellel-itallal együtt kényelmesen elfér egy 15-20 literes hátizsákban, vagy igazságosan elosztva tárolható a váztáskákban is.
Írta: Rosta Gábor
Fotó: Bécser Vera
