Csatang és Piszke balatoni vakációja
2020. augusztus 09. írta: Bringás Mesék

Csatang és Piszke balatoni vakációja

  • Hurrá, nyaralunk! – rikkantotta el magát boldogan Csatang, miután megváltották a vonatjegyüket Balatonalmádiig a Déli Pályaudvar jegypénztárában.

Természetesen ott volt vele a legeslegjobb barátja, Piszke, illetve a kerékpárjaik, Röppencs és Ervin, akikkel együtt vágtak neki a feledhetetlennek ígérkező balatoni kalandnak. A bicikliket felpakolták a vonat kerékpárokat is szállító kocsijába – csakúgy, mint Csatangnak és Piszkének, Röppencsnek és Ervinnek is különjegyet kellett váltaniuk! – majd lehuppantak egy-egy vonatülésre, nem messze a bicikliktől, hogy folyamatosan szemmel tarthassák kedvenceiket.

  • Igazán nagyszerű, hogy még a nyaraláson sem kell lemondanunk Röppencsről és Ervinről, illetve a biciklizésről, nem gondolod, Piszke? – Piszke egyetértően bólogatott.

Amióta Szentendrén felfedezték maguknak a kerékpárt és a kerékpározás csodáját, azóta nem szívesen éltek ehhez a semmihez sem fogható élmény nélkül. Szentendre után Csepelre vették az irányt, ahol két nagyon izgalmas játszóteret fedeztek fel maguknak, de most eljött az idő, hogy egy kicsit messzebbre kalandozzanak. Már majdnem a Balatonnál jártak, amikor Piszke hozzálátott, hogy ismertesse aznapi programtervet.

  • Balatonalmádiból indulunk neki a mai túránknak, ami a Balatoni kerékpárúton vezet majd minket. A nagylexikonban olvastam, hogy ezt az utat Balatonkörnek is nevezik, mégpedig azért mert…
  • Körbe lehet rajta tekerni a Balatont? – vágott közbe Csatang.
  • Pontosan! De honnan tudtad? – ámult el barátja tájékozottságán Piszke.
  • Nem tudom… Csak megérzés. – mosolyodott el Csatang, aki a kör elnevezés miatt sejtette meg az igazságot.
  • A Balatonkör kiindulópontja, azaz 0. kilométere Balatonalmádiban található, de igazából bárhol nekikezdhetünk a tekerésnek, mert egy idő után…
  • Ugyanoda jutunk vissza, ahonnan elindultunk?
  • Pontosan! Nagyon vág ma az eszed, Csatang!
  • Nem csak ma, Piszke, nem csak ma.
  • A Balaton körüli kerékpárút hossza 204 kilométer, de ma csak egy kis szakaszát fogjunk megtenni ennek a hosszú távnak.
  • És mondd csak, Piszke; hány nap kellene ahhoz, hogy az egész tavat megkerüljük?
  • Ez attól függ, hogy hányszor és milyen hosszú időre állunk meg útközben. De azt olvastam, hogy vannak olyanok, akik kevesebb, mint egy nap alatt is képesek teljesíteni ezt a nagyszabású küldetést.
  • Szerintem nekem is menne! Röpenccsel pikk-pakk végigrepülnénk ezen a Balaton körüli karikán! Arról nem is beszélve, hogy közben még egy-két mártózásra is lenne idő!
  • Jó-jó, de ne felejtsd el, hogy Ervin és én, de főleg én, nem vagyunk olyan gyorsak, mint te és Röppencs.
  • És Piszke?!
  • Igen, Csatang?
  • Ugye azért majd csobbanunk egyet a tóban?
  • Hát persze, Csatang!
  • Odanézz, ott is van!

És akkor a vonat ablakából meglátták a Balatont. Hatalmas volt, nagyon kék, és napsugarak kergetőztek csillogva a felszínén.

  • De szép! – szakadt fel egy álmélkodó sóhaj Piszkéből, akit amúgy is mindig lenyűgözött a színek játékos bújócskája.
  • Már alig várom, hogy úszhassak egyet benne! – Csatang nem a színekben gyönyörködött. Őt jobban foglalkoztatták a vízparton és a vízben űzhető mindenféle sport- és egyéb tevékenységek.
  • Ne aggódj, Csatang, fogsz is! De csak a bicajozás után!

bringa_smese_k3.jpg(Színezd ki fantáziád szerint Csatang és Piszke balatoni vakációjának képét!) 

Annyira belemerültek a víz csodálásába és az álmodozásba, hogy majdnem elfelejtettek leszállni a vonatról.

  • Balaton… Almádi… Almádiban vagyunk! Gyerünk! Gyorsan!

Csatang lekapta Röppencset a szerelvényről, majd segített Piszkének leemelni Ervint, a mentazöld biciklicsodát, aki Piszke egyik kedvenc meseírója után kapta a nevét. Mielőtt nekiindultak volna az aznapi biciklitúrának, még gyorsan elnyaltak egy-egy gombóc fagyit Balatonalmádi főterén. Na jó, Piszke igazából kettőt, de egy ilyen kalandos nap előtt kell az energia, nem igaz? Csatang egy gombóc ribizlifagylaltot kért, mert úgy gondolta, hogy a ribizli élénkpiros, szinte már bordó színe tökéletesen passzol a biciklijéhez. Piszke barátja színpárosításán fellelkesülve egy gombóc pisztáciát választott, hogy nála is meglegyen a zöld-zöld kombináció, és hozzá egy gombóc málnát – nagyon szépen mutatott egymás mellett a pisztácia élénk zöldje, és a málna játékos rózsaszínje. Arról nem is beszélve, hogy milyen mennyei volt a fagylalt íze!

Miután a tölcsér utolsó morzsáit is elropogtatták, felpattantak a járgányaikra, és tekerni kezdtek a Töltés utcán, az egykori vasút útvonalán. Csatang szédületes sebességgel, piszke pedig… Nos, ő egy kicsit lassabban. De már kezdte megszokni ezt a felállást, és tudta, hogyha bedob egy kis meglepetést, akkor lassításra tudja bírni a barátját.

  • Készültem számodra egy kis meglepetéssel, Csatang!

Csatang Piszke reményeinek megfelelően mérsékelte a sebességét, és nemsokára már Piszke mellett kerekezett Röppencs hátán.

  • Igazán, Piszke? És mi lenne az a meglepetés?
  • Nem emlékszel, hogy mit mondtam múltkor a meglepetésekről, Csatang? – mondta Csatang, azzal tudálékosan utánozni kezdte Piszkét.
  • A meglepetés éppen azért meglepetés, mert egészen addig, amíg nem derül ki, hogy mi az, a meglepetés meglepetés marad.
  • Hé! Ez nem volt szép tőled, Csatang. – orrolt meg a barátjára Piszke.
  • Na, ne haragudj, Piszke, csak meg akartalak nevettetni.
  • Hát nem sikerült.
  • Na, ne duzzogj! Kiengesztelésül meghívlak valami finom ebédre, mit szólsz?
  • Hmmm… Ez esetben talán megbocsátok.
  • És mikor várható ez a meglepetés, Piszke?
  • Ott van! Ott van!

Azzal Piszke egy kicsivel előttük a magasba mutatott.

  • Azta! Egy igazi gőzmozdony! – álmélkodott Csatang. – Ez meg hogy került ide?
  • Ez az úgynevezett Gőzös emlékmű. Annak állít emléket, hogy valaha ezen a hídon át közlekedett a vonat.
  • Hát ez nagyon vagány, Piszke! Ennél már csak az lesz vagányabb, ahogy átszáguldok alatta! Ezt figyeld! – kiáltotta Csatang, és szédületes sebességbe kapcsolt. – Hu-hú! Si-hu-hú! – visszhangozta Csatang kiáltásait a híd. Piszke elvesztette Csatangot szem elől, de nem aggódott, mert tudta, hogy a barátja előbb vagy utóbb úgyis bevárja majd valahol. De valószínűleg ez inkább utóbb lesz, mint előbb.

Piszke ráérősen tekert, és elmerült a gondolataiban. Kellemes nyári nap volt, nem volt túl meleg, és a szellő is fújdogált. Piszke olyannyira elábrándozott, hogy nem vette észre az előtte parkoló Csatangot és Ervinnel együtt beleszaladt. Mondanom sem kell, hogy mindenki a földön végezte, ami, mint tudjuk, nem éppen egy szerencsés vég, de szerencsére az ijedtségen kívül senkinek nem esett komoly baja. Csatang megállásának pedig nyomós oka volt.

  • Ide nézz, Piszke! Megláttam ezt a helyet. Az a neve, hogy A Zöld. Nem vagy éhes? Ígértem neked egy ebédet, ha jól emlékszem.

Piszke gyomra az éhség említésére hatalmasat kordult. Az igazság az, hogy bármikor képes lett volna enni. Bármennyit. A Zöld ételkínálata roppant csalogatónak tűnt. És nem csak az ételek, hanem maga a hely is. Piszke ámulva osztotta meg egy hirtelen támadt felismerését a barátjával.

  • Úgy látom, Csatang, hogyha közelebbről megnézzük, itt semmi sem az, aminek elsőre látszik.

Találtak például egy régi pénztárgépet, aminek a kasszája telis tele volt ültetve színpompás virágokkal. Illetve egy régi rádiót, amibe egy hangszórót rejtettek – ebből szólt a nyugtató és hangulatos zene. Kicsit tovább sétálva két összenőtt fára lettek figyelmesek. Piszke leolvasta a tábláról, hogy ez egy szerelemfa, ami két ember összetartozását jelképezi. Miután egy kis helyismeretre tettek szert A Zöld birodalomban, a pult felé vették az irányt. Piszke érdeklődését leginkább a lecsós langalló keltette fel (nagyon szerette a lecsót, és így, hogy mindez egy langallón volt tálalva, még inkább ínycsiklandónak hangzott), Csatangét pedig a különleges nevű Kemencés Pista, ami olyan volt, mint egy pizza, csak magyaros kiadásban. Amíg arra vártak, hogy elkészüljenek az ételek friss és finom szörpöket kortyolgattak szénsavas-, vagy ahogy ők nevezték egymás között: szúrós vízzel, és megcsodálták a hely szalmabálákból kirakott feliratát, a vendégeket odacsalogató kabalabiciklit, illetve a harsogóan zöld fűszerkertet, aminek az illata megcsiklandozta az orrukat. Nem sokkal ezután végre maguk elé vehették az ellenállhatatlan kenyérlángosokat. Piszke mohón habzsolni kezdte a maga adagját.

  • Ne egyél olyan gyorsan Piszke, mert meg fog fájdulni a hasad!
  • Feleslegesen aggodalmaskodsz, Csatang. – legyintett Piszke, majd folytatta a habzsolást.
  • Hát jó… De ne mondd nekem tíz perc múlva, hogy nem szóltam!
  • Tutibiztos, hogy nem fogom mondani! Ez a kis langalló meg sem kottyan nekem! – mondta Piszke, azzal le is számolt a lecsós langalló legutolsó falatjával. – Mondd csak, Csatang, azt még megeszed? – sandított Piszke Csatang maradékára. Csatang hatalmasat sóhajtott.
  • A tiéd lehet.

Piszke elégedetten falta be Csatang maradékát.

  • Ez jólesett! – sóhajtotta, miközben elégedetten simogatta a pocakját. Ám ekkor az említett pocak hangosan kutymorogni kezdett. – Jaj! Mi történik? – kérdezte riadtan Piszke.
  • Én szóltam… - jegyezte meg némi elégtétellel Csatang.
  • Jaj, Csatang, igazad volt! Ígérem, hogy soha többé nem fogok ilyen felelőtlenül falni! De most kérlek, segíts!

Csatang megszánta mérhetetlenül mohó és féktelenül falánk barátját, aki egyébként roppant okos és intelligens volt, csak amikor enni kezdett ez a sok okosság meg intelligencia mintha hipp-hopp kiröppent volna a fejéből.

  • Gyere, Piszke, mutatok neked egy helyet, ahol feltöltődhetsz egy kicsit, mielőtt folytatjuk a bringázást.

Csatang a zero gravity függőszékekhez vezette a barátját.

  • Ezek meg micsodák, Csatang? – Piszke annyira elámult, hogy egy pillanatra még a hasfájásáról is megfeledkezett.
  • Ezek úgynevezett zero gravity függőszékek.
  • Úgy érted, hogy olyan bennük ülni, mintha nem lenne gravitáció?
  • Pontosan! Mintha az űrben lebegnénk!
  • Nahát! Akkor ez aztán a neked való függőszék, nem igaz, Csatang?
  • Ahogy mondod, Piszke! Egy asztronautajelölt keresve sem találhatna ezeknél a függőszékeknél alkalmasabbat arra, hogy megszokja az űrben való lebegést, és a súlytalanságot! Apropó súlytalanság: úgy hallottam, hogy a pocakkutymorgást is kitűnően elűzi, ha egy kis időre megpihen bennük az ember.
  • Akkor mindenképpen ki kell próbálnom! Kérlek segíts belemászni, Csatang!

Csatang vett egy mély levegőt, és beszuszakolta elnehezedett barátját az egyik függőszékbe.

  • Na, milyen érzés?
  • Igazad volt, Csatang! Tényleg olyan, mintha lebegnék! Te nem próbálod ki?
  • Dehogynem!

Csatang bevackolta magát a Piszke melletti székbe.

  • Milyen könnyű most minden! – lelkendezett Csatang.
  • Már a pocakomat is könnyebbnek érzem… - sóhajtott megkönnyebbülten Piszke.
  • Mit gondolsz, lassan továbbindulhatunk?
  • Lassan… Nagyon lassan… Előtte még lebegek egy kicsit. – mondta Piszke, majd halkan hortyogni kezdett.

Fél óra csendespihenő után a két jóbarát újra Röppencs és Ervin hátára pattant, hogy továbbinduljanak. Csatang ezúttal szokásától eltérően nem száguldott előre a kerékpárúton, hanem a kissé még álmos Piszke mellett tekert, hogy ébren tartsa.

  • Én azt szeretem a legjobban a kerékpározásban, hogy a kerékpározás mellett még sok más izgalmas összetevőből áll. Például akármikor megállhatunk, hogy játsszunk egyet valamelyik játszótéren…
  • Vagy, hogy együnk valami finomságot az egyik büfében…
  • Piszke… Ugye nem azt akarod mondani, hogy máris megéheztél?!
  • Én?! Nem, dehogyis! Éppen csak egy kicsit…
  • Na jó. Ahelyett, hogy mindenféle finom falatokról ábrándozol, inkább mesélj nekem valamit a Balatonról! Ahogy ismerlek biztos olvastál róla valamit a nagylexikonban…

Piszkének nem kellett kétszer mondani. Azonnal mesélni kezdte a Balatonnal kapcsolatos legfontosabb tudnivalókat.

  • A Balaton, vagy más néven a magyar tenger, Közép-Európa legnagyobb tava. 77 kilométer hosszú, a szélessége másfél és 12,7 kilométer között mozog. Legmélyebb pontja a Tihanyi-kút, ahol a víz akár 11-12 méter mély is leh…

Piszke felnézett és látta, hogy a barátja eltűnt. „Ez nem lehet igaz!” – gondolta Piszke. Azért magának mégsem fog ismeretterjesztő kiselőadást tartani a Balatonról. Ekkor meglátta a barátját a távolban. Hevesen integetett neki.

  • Piszke! Itt muszáj megállnunk! Ez egy valódi biciklis pumpapálya!
  • Egy micsoda?
  • Biciklis pumpapálya! Vagy más néven kerékpáros ügyességi pálya! Ugye nem azt akarod mondani, hogy még soha nem olvastál róla a nagylexikonban?!
  • Ami azt illeti, még soha… - vallotta be szégyenkezve Piszke, és eldöntötte, hogy amint hazaérnek, fellapozza a nagylexikont és mindent elolvas benne, amit a kerékpáros pumpapályákról tudni érdemes.
  • Azonnal ki kell próbálnunk! – lelkendezett Csatang.
  • Menj csak, Csatang! Mi addig megpihenünk az árnyékban Ervinnel.
  • Gyerünk, Röppencs, kilövés! – rikkantotta Csatang, és nekiindult a kihívásokkal teli kerékpáros ügyességi pályának.

Piszkének eszébe jutott, amikor a legutóbbi kerékpártúrájukon Csepelen megpróbált kéz nélkül biciklizni, és úgy döntött, hogy az ilyen extrém izgalmakat inkább meghagyja Csatangnak. Piszke nagyon élvezte, amikor a kedvenc, kellemesen komótos tempójában kerekezett Ervin hátán, és közben a nagylexikonban olvasottakról gondolkodott, vagy finom falatokról ábrándozott. Miközben ezen mélázott, Csatang sikerrel teljesítette a biciklis pumpapálya valamennyi állomását.

  • Gratulálok, Csatang! Szép munka volt!
  • Köszönöm, Piszke! És mondd csak: mikor csobbanunk már egyet végre a Balatonban? Végülis az itt a legnagyobb látványosság, nem?
  • Ne aggódj, Csatang, nemsokára arra is sor kerül, de előbb még szeretnélek elvinni egy helyre, ami biztosan nagyon tetszeni fog neked!
  • Egy újabb meglepetés?
  • Olyasmi…
  • Akkor mire várunk? Indulás!

Nem kellett sokat tekerniük, hogy elérjék a balatonfűzfői bobpályát. Csatang rettentően izgatott lett.

  • Azta, Piszke, csak nem?!
  • De bizony, bobozni fogunk!
  • Piszke, ugye lehetek én az irányító?
  • Persze, hogy lehetsz, de ígérd meg, hogyha fékezni kell, akkor fékezni fogsz!
  • Ez csak természetes! Számíthatsz rám, Piszke!

Azzal kezdetét vette a bobozás. Piszke ült előre, Csatang pedig irányítónak hátra. Felfelé a dombon, Piszke egy kicsit megijedt.

  • Vajon mennyire magasra megyünk még? – kérdezte aggodalmaskodva.
  • Ne aggódj, Piszke nemsokára fent vagyunk a legtetején.
  • Azt hiszem én inkább becsukom a szemem.
  • Szóljak, amikor elindulunk lefelé?
  • Szerintem érezni fogoooom!

És meg is indult a lejtmenet.

  • Lassíts, Csatang, lassíts!
  • Jó, jó, mindjárt, csak egy kicsit még hadd élvezzem a sebességet! Mindjárt kirepülünk az űrbe!
  • Vuhúúú! Végülis nem is olyan rossz ez a száguldás…

Piszke kezdett ráérezni a bobozás izgalmára.

  • Hé, Csatang, most miért fékeztél?
  • Nem azt mondtad, hogy lassítsak?
  • De… De meggondoltam magam. Teljes gőzzel előre!

Csatangnak nem kellett kétszer mondani. Felengedte a féket és már suhantak is tovább lefelé. A végére már olyan gyorsan röpültek, hogy majdnem beérték az előttük haladó bobot.

  • Itt a pálya vége. – jegyezte meg kissé szomorúan Csatang.

Piszke kinyitotta a szemét.

  • Még egy kört! Még egy kört! De most én irányítok!

Ez a „Még egy kör!”-felkiáltás végül még négyszer hangzott el Piszke szájából. Mikor ötödször is elkiáltotta volna magát, Csatang félbeszakította.

  • Piszke, én már nagyon szeretnék belecsobbani a Balatonba…
  • Jaj, Csatang, ne haragudj, hát persze! Mehetünk is. Csak nagyon megtetszett ez a bobozás dolog…
  • Eljövünk majd máskor is, ígérem!

A két jóbarát a bobpályát hátrahagyva ismét biciklire pattant, és visszakerekeztek Almádiba. Piszke még át sem lépte a strand bejáratát, amikor Csatang már a vízben viháncolt.

  • Gyere be, Piszke, isteni a víz!

Piszke még gyorsan beszerzett egy fánk alakú gumimatracot (micsoda fantasztikus tárgy!), majd a vízre fektette és belehuppant.

  • Micsoda nap volt! – lehelte elégedetten Csatang.
  • Gyakrabban kellene nyaralnunk.
  • Ha legközelebb jövünk, megkerülhetnénk az egész tavat!
  • De ugye nem egy nap alatt gondoltad? – rémült meg Piszke.
  • Nem, dehogy! Vagyis… Majd meglátjuk… – tette hozzá Csatang halkan, úgy, hogy Piszke meg ne hallja.

A Nap lemenőben volt. A két jóbarát némán csodálta a víz felszínén pompázó, a hullámok hatására folyamatosan változó élénk vízfestményt.

Írta: Nagy Orsolya
Illusztráció: Dobos Emőke

A bejegyzés trackback címe:

https://tekeracsalad.blog.hu/api/trackback/id/tr3016102990

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

Nincsenek hozzászólások.
süti beállítások módosítása