A kicsik ne cipeljenek túl sok cuccot, de a nagyobbakat nyugodtan fel is málházhatjuk. Az utat osszuk kisebb szakaszokra, és válasszuk meg úgy a távot, hogy ne kelljen sietni.

A bringatúrázásban az egyik legjobb dolog, hogy saját izomerőből jutunk el egyik helyről egy messzebb lévő másikra, különösebb kötöttségek és szigorú menetrend nélkül. A másik legjobb dolog, ha ezt nem egyedül, hanem a családdal együtt tesszük. Maga az útvonal vagy a célállomás már szinte mindegy is.

A közös program nemcsak kikapcsol a legkisebbektől a legnagyobbakig mindenkit, de az együtt átélt élmények erősítik az összetartozás érzését, a családi köteléket. Erre különösen alkalmas egy jól megtervezett bringázás, legyen szó egy egynapos tekergésről vagy egy komolyabb, többnapos túráról.

Sokan tartanak gyerekekkel nekiindulni, félve attól, hogy a kicsik hamar kifáradnak, vagy megijednek az első emelkedőtől, esetleg félnek az autósforgalomtól. Gyerekekkel biciklitúrára vállalkozni első pillanatra nehézkesnek tűnik, de megfelelő tervezéssel életre szóló élmény lehet. Nekünk például az volt, amikor egy hét- és két tizenegy éves gyerekkel vágtunk neki a Fertő tó körbetekerésének sátrakkal, hálózsákokkal, három napi cuccal. Persze akkor már túl voltunk pár hosszabb-rövidebb közös bringázáson, nomád kenus túrákon.

Tekerve, cipelve, húzva-vontatva

Az első és legnyilvánvalóbb feltétel, hogy mindenkinek legyen saját bringája – már amennyiben mindenki elég nagy hozzá. Ha kisebbekkel indulunk útnak, őket kerékpáros-gyerekülésben, esetleg utánfutóban célszerű szállítani. Utóbbi előnye, hogy stabilabb, és többnyire van saját csomagtartó rekesze, ahova minden fontos felszerelést el tudunk helyezni, nem beszélve a bukókeretről, amely még nagyobb biztonságot ad. Az utóbbi időben egyre elterjedtebbek a teherbiciklik. Ezek kisebb gyerekek szállítására is kiválóan alkalmasak, és könnyebben is kezelhetők egy utánfutós szerelvénynél.

Nagyobbacskák számára jól jöhet egy kerékpárvontató rúd, amivel apa/anya biciklijéhez lehet csatolni a járgányt. Ilyenkor az sem okoz gondot, ha elfárad a gyerek, de amíg van kedve és elég energiája hozzá, lehetősége van arra, hogy egyedül tekerjen.

A bringák jó műszaki állapotának ellenőrzése magától értetődik; gumik, lánc, váltó, fékek bovdenek legyenek rendben. Nem árt, ha valamelyik szülőnek van egy kis műszaki affinitása, hogy legalább egy defekt megjavítása ne okozzon gondot. Ellenkező esetben érdemes alaposan tájékozódni a kiválasztott útvonalhoz közeli bringaszervizekről, ebben az esetben nyilvánvalóan olyan helyekre érdemes túrát szervezni, ahol van esélyünk ilyet találni.

Málha hátra, málna előre

A bringák után a legfontosabb felszerelés a táska. Ha hosszabb túrára indulunk, hátizsák helyett csomagtartóra rögzíthető kerékpárostáskát célszerű használni. Nagy terhet vesz le a vállunkról (és a csuklónkról, no meg az ülepünkről). 

Célszerű lehet a nagyobbacska gyerekek  bringáját is felmálházni. Mi annak idején három, egy nagy és két kisebb, a hátsó csomagtartóra rögzíthető táskát szereztünk be a túránkhoz, amelyek aztán az én és a két nagyobb gyerek bringájára kerültek. (Nem kell különlegességre gondolni, egy hazai vidéki mesterember egyszerű, varrott gyöngyvászon málhái voltak, vízállóságuk csekély volt, ezen ruháink szemeteszsákokba csomagolásával javítottunk). A táskákban és azok tetején majdnem minden cuccot el tudtunk helyezni (anya biciklijén akkor nem volt csomagtartó, neki egy kisebb hátizsákja volt). 

Amikor felmálháztunk, a nehezebb cuccok – sátrak, kaják, szerszámok, pótalkatrészek – kerültek az én bringámra, a könnyebb ruhaneműk, hálózsákok pedig a gyerekekére. Így különösebb probléma nélkül voltak képesek teljesíteni a combosabb, dombosabb osztrák szakaszt, ráadásul mindenkinek megvolt a maga felelősségteljes feladata a bepakolásnál és kipakolásnál. 

Ha kempingezni megyünk, tartsuk szem előtt, hogy bringatúrához nem feltétlenül szükséges a legdrágább ultrakönnyű felszerelés, de ne is az autós kempingezéshez használt hatszemélyes sátorszörnyet próbáljuk felszuszakolni a csomagtartóra, inkább keressük a túrázáshoz ajánlott eszközöket, amelyek könnyebbek, és kisebb helyet foglalnak el.

A bringákra érdemes lehet kormánytáskákat is szerelni, nekünk például mindig kéznél vannak a legfontosabb dolgaink – iratok, pénz, fényképezőgép, szerszámok –, a gyerekek pedig mindenféle apróságot bele tudnak tenni a sajátjaikba: egy-egy motiváló kekszet, málnaszörpös kulacsot vagy épp az út szélén talált színes kavicsot, mezőn felszedett szép csigaházat.

Szálljon be mindenki a tervezésbe!

A gyerekek sokkal többet tudnak bringázni, mint gondolnánk, csak fel kell kelteni és fenn kell tartani az érdeklődésüket. Külön szerencse, ha szeret tekerni, jó, ha szép tájakat, érdekes helyeket keresünk fel, de a legfontosabb, hogy legyen egy határozott cél, ahova el szeretnénk érni, és ott várja valami jó dolog: egy ismerős, egy rég nem látott barát, egy fagyi vagy bármi, ami érdekelheti, és vonzó lehet számára. 

Beszéljük meg vele az útitervet, hallgassuk meg az ötleteit, oszlassuk el a kétségeit. A felfedezés öröme biztosan mozgatni fogja.

Persze ne várjuk el – főleg a kisebb gyerekeinktől –, hogy hosszú kilométereken keresztül kitartóan pedálozzanak. Koruktól, személyiségüktől, kitartásuktól, motiváltságuktól is függ, meddig jutnak el egy lendülettel, ne erőltessük, legfeljebb finoman motiváljuk őket.

Ha kell, osszuk fel több rövidebb szakaszra a túrát, kisebb, teljesítésre váró célokkal. Akár óránként tartsunk egy kis szünetet: álljunk meg, ha látunk egy játszóteret, egy érdekes fát, egy szép rétet, egy farakást, magaslest, bringáspihenőt. Lessünk be kerítések résein – de vigyázzunk a házőrzőkkel!  

Először csak a közelebbi nagymamához

Kisebb gyerekekkel kezdjük kicsiben: egy hétvégi tekerés az ovistárshoz vagy a közelben lakó nagymamához ottalvással, esetleg a legközelebbi vízpartra vagy akár csak a sarki parkba, de mindig válasszunk csendes, gyér forgalmú vagy forgalomtól elzárt útvonalakat.

Ha ezen túl vagyunk, és kitapasztaltuk a saját és a gyerekek képességeit, megpróbálkozhatunk messzebbre, több napra menni. Akár úgy is, hogy kezdetben valaki előreviszi a cuccokat, és már felállított sátorral, megfőzött vacsorával vár. 

A forgalmas utakat ekkor is inkább kerüljük, keressünk bringautakat, esetleg jól járható földutakat, ahol gondtalanul kerekezhet mindenki a saját tempójában, akár egymás mellett is, csacsogva, beszélgetve.

Ebben jó segítséget nyújt a merretekerjek.hu oldal, amelynek a térképén jóformán az összes hazai bringaút megtalálható. Kiválaszthatjuk csak simán például a Fertő tó körüli kört, de egy saját útvonalat is megtervezhetünk. Ilyenkor a program kirajzolja a ránk váró emelkedőket, lejtőket, így könnyen megtalálhatjuk családunk számára a legmegfelelőbb, lankás utakat. 

A tempót pedig mindig igazítsuk a legtapasztalatlanabb bringáshoz.

Írta: Ballai Vince
Fotó: Pixabay