Alpok-Adria családi bringatúra
2020. augusztus 17. írta: Teker a Csalad

Alpok-Adria családi bringatúra

A Mozart szobrától a tengerpartig vezető bringatúra ötlete a karanténtavasz alatti sikeres tekeréseken felbuzdulva született. Azt gondoltuk, hogy talán eljött az idő egy igazi, komoly vándortúrához, a három éves kisfiunkkal a gyerekülésben. Hogy Ausztriába akarunk menni, az evidens volt: nagyon gyerekbarát minden, és nem is kell túl sokat utazni. Ausztrián belül több lehetőség is adta magát. Van a három nagy folyó völgy, melyek mellett remekül kiépített, kényelmes kerékpárutak vezetnek: ez a  Duna, a Dráva, és a Mura. Mi azonban úgy voltunk vele, hogy ezek majd akkor lesznek jók, amikor a csemete már egyedül bringázik - értelemszerűen rövid napi távokat és sík terepet lehet majd csak vállalni vele még jó sokáig. Most még viszont, amíg az ülésben jön csak, lehetünk ambiciózusabbak, és megpróbálhatunk egy kicsit intenzívebb útvonalat. Így esett a választásunk a Salzburgból az Alpok hegyein át az olasz tengerpartig húzódó Alpok-Adria bringatúrára. 

Egyben azt is eldöntöttük, hogy kempingezni fogunk: szeretünk a szabadban főzni és aludni, és azt a rugalmasságot is, hogy semmit nem kell előre lefoglalni. Ha elromlik az idő, akkor várhatunk, amíg jobb lesz; vagy ha nagyon nekilódulunk, akkor mehetünk pár faluval tovább, mint ahogy terveztük. Azt már kitapasztaltuk, hogy a fióka rajong a sátorban alvásért. Mindennek persze ára van: komoly teljesítmény a gyermeken kívül azt a mennyiségű cuccot is vinni, ami ehhez kell. Kevésbé edzett szülőknek inkább azt ajánlanám, szállásokon éjszakázzanak, és ne cipeljék fel az emelkedőkön a plusz felszerelést. Mi azonban bevállaltuk. 

mini_dscn0123_2.JPG

A rengeteg cucc azonban csak az egyik nehézség volt a túra elején. Az Alpokra jellemző esős idő is igencsak akadályozta az előrehaladásunkat az első napokban. A tervünk az volt, hogy 12 nap alatt tesszük meg a 7-8 nap alatt bejárható szakaszt, így minden 2 nap bringázás után egy nap pihenőt tudunk tartani, hogy a gyermek ne unjon rá a gyerekülésben zötykölődésre. Ebből így viszont nem lett semmi. Eleve később indultunk az útra, mint gondoltuk (egy barátunk kölcsönadott házikójában hangolódtunk pár napig a túrázásra). Illetve bejött a rossz idő is, ami miatt az első 3 napban rögtön összeszedtünk két nap csúszást. Így viszont már nem vehettük annyira pihenősre a tempót, ha úgy akartunk Grado-ba érni a tengerpartra, hogy ott legyen legalább két egész napunk strandolni. 

Az útközben ért élményeinket szinte lehetetlen itt mind megosztani. Ezért csak azt emelném ki, ami igazán nagy hatással volt ránk, és ami a gyermekkel együtt túrázni kívánó szülőknek érdekes tapasztalat lehet. Elsősorban azt, hogy Ausztria tényleg nagyon gyermekbarát - a legkisebb kempingekben is szuper csúszdák, mászókák vannak. Volt ahol még külön gyermek méretűre optimalizált fürdőszoba is volt. Sok helyen ütköztünk fürdő tavakba, piknik helyszínekbe, városi parkokba és nagy játszóterekbe útközben.

mini_jatszoter_3.jpg

 

A vendéglátóhelyeken mindenhol vannak gyerek menük, székek (és nem feltétlenül a legolcsóbb bútoráruházi darab). A fiunknak kikért bolognait automatikusan olyan tálban hozták ki, amiből könnyebb ennie a háromévesnek. Amit sajnos elrontottunk: azt gondoltuk, hogy mivel a gyermek nem végez megerőltető testmozgást majd napközben, nem lesz szüksége technikai jellegű túra öltözetre. Ezzel mellélőttünk, mert nem egyszer lett vizes a zoknija, nadrágja, cipője útközben. A reggeli párás fű, az eső utáni játszóterezés mind igénybe vette a ruházatot. Jól jött volna, ha könnyebben száradó (vagy nehezebben átázó) darabokkal van ő is felszerelve. Érdekes volt az is, hogy mennyire természetes, ahogy az ember átáll a nomád életmódra - egy pelenkacsere egy kisváros főterén szinte magától értetődő.

mini_pelenka_uj_2.jpg

Bezsebeltünk sok elismerést is - a felmálházott bringa karaván egy hátul ülő kisgyerekkel igen impozáns látvány. 

mini_cuccok_2.jpg

Amit viszont mindenki egyből megkérdez, hogy hogy bírta a gyerek az ülésben töltött órákat. Általában délután 4-ig vagy 5-ig jól. Addig aludt, nézelődött, beszélgettünk. Állatokat sokszor láttunk. A túra egy vasúti pályával párhuzamosan haladt; így rendre megcsodálhattunk minden vonatot, megbeszéltük melyik milyen színű, hová megy. És közben csak faltuk a kilométereket. Az alagutakban mindig kiabáltunk, csengettünk. A vízesésekért kifejezetten rajongott.

mini_dscn0138_2.JPG

Késő délutánra viszont már elfogyott a türelme, ilyenkor a péksüteményes lekenyerezés vezetett csak eredményre, és az is csak átmenetileg (természetesen nem menet közben). Ha valamit másképp csinálnék, ha most indulnék, akkor az pont ez: úgy szervezném a túrát, hogy délutánra minden nap már az aznapi célállomásra érjünk. Sajnos mi viszont vesztettünk pár értékes napot az elején, és így kicsit rohanós lett az út. Ezzel együtt is, a kisfiú minden reggel nagy kedvvel indult a következő napra kis útitársával, a Sünivel, aki egy karabinerrel volt a gyerekülés pántjához rögzítve. 

mini_dscn0116_2.JPG

A több hosszabban tartó nap után megpróbáltunk arra összpontosítani, hogy legyen olyan idő is, amikor a csemetéről szól minden. Őt szórakoztatjuk az elhozott játékokkal, sokat lehet anyukájával (akit általában kevesebbet látott csak, mivel főleg mögöttünk haladt). Itt talán érdemes megemlíteni, hogy nagyon alaposan készítettük össze azt a játékos szettet, amit úgy ítéltünk meg, hogy súlya, térfogata alapján egy poggyászos túrán is megfelelő lehet. Sok különböző papír alapú dolgot vittünk: kártyákat, babatársast, vékony könyveket, zsírkrétát és nyomdát. De vittünk felfújható labdát, lufit, kisautókat, favonatot is. Az egész végül befért a pelenkázó készlettel egy első villára szerelhető táskába. Súlyra ez volt a legkönnyebb pakk. 

A praktikus tapasztaltok mellett következzen most egy válogatás a néhány igazán emlékezetesebb pillanatról.

A Bad Gasteinbe vezető út elképesztően szép, ahogy a 3000 méter feletti Ankogel csúcsa alatti völgyben halad. 

mini_dscn0135_2.JPG

Egyik nap egy folyóparton ebédeltünk. Elég meleg volt, így a vízbe is be lehetett kicsit menni. 

mini_dscn0186_2.JPG

Elérni egy másik ország határát baromi jó érzés.

mini_dscn0190_2_1.JPG

 Tarvisiotól az út a legendás milleneumi vasútvonalon halad. Végig kellemesen lejt az út. Az egykori vasúti hidakon és alagutakon keresztül most tükörsima bringaút vezet.

mini_dscn0215_2.JPG

 A régi állomásépületeket szépen felújították. 

mini_dscn0218_2.JPG

Valamelyikben bringás kávézó nyitott.

mini_dscn0222_3.JPG

Aztán, ahogy megváltozott a táj, egyre erősebb lett az olasz kisvárosi hangulat. Mediterrán növényzet és antik érzés kavargott a nyári illatok között. 

mini_dscn0257_2.JPG

És végül persze a tenger - Grado kicsit csalódás volt, mert nem igazán lehet jól fürdeni itt a sekély víz miatt. De maga a tudat, hogy átkeltünk az Alpokon azért, hogy ide eljuthassunk, és mindezt nem egy nyári sporttábor, hanem egy családi nyaralás keretei között... Na ez az, amit nem lehet szavakba önteni. 

mini_dscn0263_2_1.JPG

Írta: Dominus Ákos
Fotó: Dominus Ákos

A bejegyzés trackback címe:

https://tekeracsalad.blog.hu/api/trackback/id/tr5816166962

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

Der Piefke 2020.08.17. 18:12:36

Ti tényleg képesek voltatok szegény kisgyereket 12 napig - szakadó esőben is - zötykölődtetni ezen az útvonalon, ami autóval 4 óra alatt megtehető?

Elképesztő!

gondrom 2020.08.17. 21:05:38

Minden elismerésem. Mi csak Tarvisio-tól mertük ugyanezt gyermekekkel,
de az is örök élmény...
Ja és semmi zötykölődés nem volt :))

Zotya2012 2020.08.17. 22:44:48

@Der Piefke: Te egy nagy f... vagy, gondolom még életedbe nem mentél még hasonló úton sem, nem hogy bringával, még gyalog sem. Nem gond ez, mindenki különböző, legalább nincs tömeg a briga úton/trailen:) Nektek gratula, egy percig ne gondoljátok, hogy ez rossz /elintélendő ötelet lett volna, itt mindenki csak bánja, hogy nem vállalta be...

gabroca 2020.08.18. 19:42:07

Nem kell megijedni egy kis túrától, ott van Cobranco, 60 felett, és nyomja a hágókat, hegyeket, tavakat jó pár éve!

geegee · http://eszakonelunk.blog.hu 2020.08.19. 00:12:01

Nagyon szép túra lehetett, a szülőknek meg kalaplengetés, hogy mindezt bevállalták kicsi gyerekkel.

Der Piefke 2020.08.25. 09:23:49

@Zotya2012: Meséld már el, mi abban az "élvezet", ha szar időben ázolfázol és még egész nap erőlködnöd is kell? Ráadásul kiteszed ennek mindazt, akit - állítólag - a legjobban szeretsz: a saját gyerekedet!

Nem, öreg, nem vagyok fasz - ahogy te gondolod, de leírni persze nem merted -; az emberi élet sokkal-sokkal több annál, hogy tekerek és nézem a tájat.

tekerman 2020.08.25. 15:48:35

@Der Piefke: Szerintem először olvasd el rendesen a cikket. Volt benne olyan, hogy esőben mentünk volna, áztunk és fáztunk? Aligha. Most újra megnéztem, hogy félreérthető volt-e bármi, de nem. Nedvesek lettek a ruhák, mert eső után játszótereztünk, vagy harmatos fűbe mentünk ki. Talán ettől még nem vagyunk annyira rossz szülők. Illetve, ha menne a szövegértés, akkor talán azt is fel tudtad volna fogni, hogy pont a rossz idő miatt 12 nap helyett csak 8-at mentünk. Erőlködni meg szeretünk, "sportnak" is nevezik az ilyet, azt sajnálom, hogy ha te nem tudod, mi ebben az élvezet, de még nem késő elkezdeni Neked sem! Sőt kifejezetten ajánlott, mert ennek hiányában komoly egészségi kockázatokkal nézel szembe. Összességében azért kíváncsi lennék, hogy szerinted mik azok a klassz dolgok vannak az életben, amik ismeretében így leszólod a szép tájakon való bringázást, a sportolást, az új helyek megismerését, önmagunk határainak feszegetését, és főleg a gyermekünk valódi - néha nehézségekkel tarkított - életre nevelését. Ülni egy szép autóban; megnézni egy filmet? Vagy a tengerparton rohadni napokig üveges szemekkel? Világosíts fel nyugodtan!

Der Piefke 2020.08.25. 19:04:48

@tekerman:
Szerintem meg te tanulj meg írni!:-)

...Most pedig szó szerint idézem a szövegedből mindazt, ami a rossz időre vonatkozik és egyértelműen az ezzel kapcsolatos/ebből adódóelviselendő kellemetlenségekre utal.

Mindenek előtt azt írod, hogy sátorban aludtatok -és magad is megjegyzed, hogy „ha elromlik az idő, akkor várhatunk, amíg jobb lesz” – nyilván az esős időben különösen kellemetlen, szűkös sátorban, egy hároméves gyerekkel. Nem hiszem ui. hogy a várakozás napjaiban egy hároméves lelki és fizikai igényeinek-képességeinek-tűrőképességének megfelelő zárthelyi programokat bonyolítottak volna. Ilyenek utalás sehol sem szerepel a szövegedben – és persze, az alvást, pihentetést csak a sátorban kell elképzelni.

Aztán…

- „Az Alpokra jellemző esős idő is igencsak akadályozta az előrehaladásunkat az első napokban.”

Ez értelemszerűen arra utalt, hogy „haladtatok”- ha akadályozottan, azaz [ismét értelemszerűen] lassabban is - az esős időben, nem pedig dekkoltatok a sátorban. ha mégsem mentetek esőben, akkor ezt úgy kellett volna kb. megfogalmaznod, hogy „esős időben nem tekertünk, hanem elvoltunk a sátorban”.

Ezt követően pedig egy másik fontos, a gyereket szintén kedvezőtlenül érintő dolgot említettél meg (szó szerinti idézet):

- „A tervünk az volt, hogy 12 nap alatt tesszük meg a 7-8 nap alatt bejárható szakaszt, így minden 2 nap bringázás után egy nap pihenőt tudunk tartani, hogy a gyermek ne unjon rá a gyerekülésben zötykölődésre. Ebből így viszont nem lett semmi.”

Azaz: a gyerek szükségleteivel, tűrőképességével nem törődtetek megfelelően. Ennek oka pedig a rossz előkészülés volt, ahogy írod:
- „Eleve később indultunk az útra, mint gondoltuk (egy barátunk kölcsönadott házikójában hangolódtunk pár napig a túrázásra).”
Hát, nem árt alaposan előre tervezni egy 12 napos kirándulást, pláne gyerekkel, pláne közismerten változékony időjárású területen – és ehhez természetesen az is hozzátartozik, amit „ráhangolódásnak” nevezel, jelentsen is ez akármit. (Nem világos, mit jelent, azaz miképpen kellene „ráhangolódni” egy számotokra nyilván élvezetet jelentő utazásra… Erről esetleg írhatnál nekem, tudatlannak!:) )

Most összefoglalom: elbasztatok egy csomó időt, mert nem gondolkodtatok előre – és ennek szegény gyerek itta meg a levét! Unatkozott (az most mindegy, hogy megázott, vagy „csak” a vizes fűtől, az érzés ugyanaz!), vizes lett, zötykölődött. Hurrá!

Lehet ezt persze „alternatív és természetes életmódként” prezentálni – ám valójában egy nagy adag „Szarunkbele, majd lesz valahogy!”…

...És most arról, hogy miféle klassz dolgok vannak a szar időben bringázós-gyereket szadizós esetlegességen túl – és az miképpen szervezendő.

Először is: ha gyerekkel akartok programot szervezni, akkor reálisan számolni kell az ő korlátaival és hogy számotokra miféle korlátokat jelent a jelenléte. ha neki túlterjedne a program ezeken a korlátokon, akkor nem viszitek magatokkal – és lehet akkor „kalandosabb” programokra menni. (De úgy, hogy éljétek is túl, mert a gyereknek ti vagytok a szülei!) Ha meg magatokkal szeretnétek vinni, akkor nem toljátok túl a programot a neki befogadhatón - és kurva precízen átgondoljátok és megszervezitek az utazást. (Itt jegyzem meg, hogy a „nehézségekkel tarkított életre nevelést” még a spártaiak is csak 6 és nem 3 éves korban kezdték el…)
Lehet persze kirándulni, de egy kigyerekkel ez 2-3 óra és nem 12 nap, azaz a százszorosa…. Ha pedig úgy döntötök, hogy kettesben mentek (esetleg barátokkal), akkor érdemes ellátogatni olyan helyekre, ahol megérthetitek, hogy miképpen és miért jutott el az emberi faj a „természetes léttől” a civilizációig.

Sport & élettani hatások: nem gondolom, hogy erről neked kellene számomra leckéket adnod – arra itt a feleségem, aki egyfelől orvos (PhD), másfelől (45 évesen) heti 15 km-t fut*.:) …Ja, én meg (német) tengerésztiszt voltam – nem hiszem, hogy annyira punnyadt lennék! Idei nyaralásunkon is (57 évesen) Innsbruckból két és fél óra alatt értem fel a Patscherkofelre – utánamjössz?:-)))

tekerman 2020.08.25. 21:56:14

@Der Piefke: Nem áll jól neked a nyelvészkedés, láthatóan tényleg nem megy a szövegértelmezés.
Az akadályozás szó jelentése: wikiszotar.hu/ertelmezo-szotar/Akad%C3%A1lyoz%C3%A1s

Tehát nem haladtunk közben, és ez, ha érted ezt a szót, akkor egyértelmű is. Te ugyan nem gondolod, hogy lettek volna helyette zárttéri programok, de attól, hogy te nem gondolod, még voltak. Vannak játszóházas kempingek például, és elmentünk élményfürdőbe is. És szerencsére nem volt sokat rossz az idő, mert az első napokban még a házban voltunk, utána meg már csak egy egész napos esőt (fürdő) és két párórásat kellett kibekkelni (fejlesztő játékok a kempingben). Meg volt még egy, ami egész éjjel esett, de akkor aludtunk.
Azt látom, hogy mások életmódját minősíteni és elítélni jól megy neked - sokat megmagyaráz a katona múltad. Megértem, ha olyan közegben éltél mindig, ahol minden fekete-fehér, csak jók vannak meg rosszak, barátok és ellenségek. Az élet viszont ennél szerencsére bonyolultabb, és mi rugalmasan próbálunk hozzáállni. A mi három évesünk imád biciklin utazni velünk, konkrétan leszarja, ha vizes a fű (mi persze azt nem, ha megfázik, de nem fázott meg). Imád sátorban aludni, fürdőbe menni. Ha már délután is még mindig bringán ül, akkor egy pogácsával meg lehet hozni a kedvét a maradáshoz. Minden gyerek más, a miénk ilyen, és akármennyire is szeretnéd azt hinni, hogy baromi szar volt neki, el kell hogy keserítselek: még az utolsó napon is lelkesen ült be reggel az ülésbe. Azt tényleg nem értem, honnan veszed, hogy unatkozott. Semmi jelét nem mutatta, sőt! Itt megint csak a te prekoncepciódat erőlteted. Vittünk neki egy csomó játékot, néztük a vonatokat, állatokat, énekeltünk, megálltunk játszótereknél. Lehet, hogy nem írtam le mindent, de az téged jellemez, hogy rögtön arra gondolsz, hogy biztos szarul csináltuk, meg szar volt. Miért nem az ellenkezőjéből indulsz ki? Annak meg örülök, hogy nem vagy punnyadt. Ha szereted a hegyeket, akkor egyszer próbáld ki bringával is, és ne rohanj annyira, hanem nézd a tájat.
süti beállítások módosítása