Csepeli űrkalandok és a Rákóczi vár meghódítása
2020. július 21. írta: Bringás Mesék

Csepeli űrkalandok és a Rákóczi vár meghódítása

Csatang és Piszke a mesés szentendrei kerékpáros kaland végén úgy döntöttek, hogy beszereznek maguknak egy-egy saját bejáratú kerékpárt. Nem is teketóriáztak sokat, a következő hétvégén ellátogattak egy bicikliboltba, hogy megtalálják azt a járgányt, aki hű társuk lehet a következő kerékpáros kalandjaik során.

Csatang és Piszke hevesen dobogó szívvel lépett be a kerékpárüzlet ajtaján. A napfényben hívogatóan csillogtak a gazdára váró bringák. Csatang és Piszke elindult a kerékpársoron. Érezték, hogy az üzletben ott bujkál két bicikli, akik csak arra várnak, hogy felfedezzék őket maguknak. Volt ott mindenféle kerékpár: piros kerékpár, kék kerékpár, zöld kerékpár, vattacukorszínű kerékpár, gömbölyded kerékpár, szögletes kerékpár, félig gömbölyded, félig szögletes kerékpár, női vázas kerékpár, férfi vázas kerékpár, országúti kerékpár, bmx kerékpár, és… mountain bike.  

Végül mind a ketten ráleltek a nekik valóra. Az egymásra találás élménye a kerékpárokkal mind a kettejük számára rendkívüli volt: szinte megszólította őket egy-egy bicikli, minden elsötétült, majd felragyogott. Piszkét egy gömbölyded formákkal megáldott, mentazöld bicikli „választotta ki”, Csatangot pedig egy szögletesebb, sportos, bordó járgány. Mind a kettejük biciklije hasonlított egy kicsit rájuk. Miután büszkén kitolták a boltból új kedvenceiket, kezdetét vette a hivatalos örökbefogadási és névadási ceremónia. Csatang ígéretéhez híven Röppencsnek, Piszke pedig az egyik kedvenc meseírója után Ervinnek nevezte el a biciklijét. Csatangnak ezek után remek ötlete támadt:

  • Piszke! Ötletem van! Arra gondoltam, hogyha már mind a ketten Csepel márkájú kerékpárt vásároltunk magunknak, mit szólnál, ha az első utunk Csepelre vezetne?
  • Ez nagyszerű ötlet, Csatang!
  • Hát persze, hogy nagyszerű! Hisz én találtam ki!
  • Nem fogod elhinni, de én is pont ugyanerre gondoltam!
  • Na persze! Hiszi a piszi, Piszke!
  • Ne hidd el, ha nem akarod.
  • Hát nem is…

Végül ebben maradtak. Már a HÉV-en ültek, útban Csepel felé, Röppenccsel és Ervinnel együtt, amikor Piszke a következővel rukkolt elő:

  • Készültem neked egy kis meglepetéssel mára, Csatang.
  • Igazán, Piszke? – kérdezte izgatottan Csatang. – És mi lenne az a meglepetés?
  • Azt sajnos nem árulhatom el. A meglepetés éppen azért meglepetés, mert egészen addig, amíg nem derül ki, hogy mi az, a meglepetés meglepetés marad. Érted már, Csatang?
  • De a meglepetés nem attól meglepetés, hogy nem tudsz róla, és amikor megtudod, akkor meglepődsz?
  • De, az is meglepetés, de ez most egy olyan meglepetés, amiről tudsz, de nem tudod, hogy mi az, viszont amikor megtudod, akkor garantáltan meglepődsz majd!
  • Piszke?!
  • Mondd, Csatang!
  • Én is készültem neked egy meglepetéssel mára!
  • Tényleg, Csatang?
  • Tényleg, Piszke.
  • És mi az a meglepetés, Csatang?
  • Azt sajnos nem árulhatom el. Tudod, Piszke, ez egy olyan meglepetés, amiről tudsz, viszont nem tudod, hogy mi az, de amikor megtudod, nagyon meglepődsz majd!
  • Ha-ha, Csatang, nagyon vicces…
  • Most miért?

Közben megérkeztek a csepeli HÉV-állomásra.

  • Mielőtt nekiindulunk a biciklitúrának, szívesen megosztanám veled azt, amit Csepelről tudni érdemes. – ajánlkozott Piszke.
  • Csak nem a nagylexikonban olvastad?
  • Csak de. Na, mondhatom?
  • Csupa fül vagyok!
  • Csepel Budapest XXI. kerülete, de se nem Budán, se nem Pesten, hanem a Csepel-szigeten helyezkedik el.
  • És ennek ellenére mégis Budapesthez tartozik?
  • Úgy van.
  • Furcsa…
  • És képzeld csak el, Csatang, hogy itt is van komp, mint Szentendrén. Annyi a különbség, hogy ez drótkötél vontatású.
  • Drótkötél vontatású? Az meg mégis milyen?
  • Várj csak… Megpróbálom elmagyarázni: Ha a nem drótkötél vontatású komp egy busz, akkor a drótkötél vontatású egy villamos! Érted már?
  • Nem egészen.
  • A drótkötél vontatású komp kötött pályán közlekedik.
  • Aha! Azt hiszem most már értem!
  • Akkor nincs más hátra: indulás a meglepetés felé.
  • Éljen, imádom a meglepetéseket!

Elkezdtek tekerni. Csatang szédületes sebességgel, Piszke pedig… Nos, ő egy kicsit lassabban. Ezzel csupán annyi volt a gond, hogy ezúttal Piszkének kellett volna elől mennie, hogy el tudja navigálni Csatangot a meglepetés felé, de Csatang egyszerűen képtelen volt visszavenni a tempóból, ugyanis nagyon élvezte a száguldást Röppencs hátán. Végre van egy saját bejáratú kerékpárja, aki csak az övé. Beleszédült az örömbe, ha arra gondolt, hogy mennyi izgalmas kalandot fognak még megélni közösen. Álmodozásából Piszke távoli kiáltozása ragadta ki:

  • Maradj a kerékpárúton, Csatang! Itt most balra! Itt most jobbra!

És így tovább. Csatang végül megsajnálta a barátját, és lelassított, hogy egymás mellett tekerhessenek. Piszke végül nagy nehezen beérte a barátját.

  • Hát nem nagyszerű, Piszke? Végre a saját kerékpárunkon tekerünk!
  • De… Nagyszerű… - rebegte kifulladva Piszke, aki még így is nehezen bírta tartani az iramot a barátjával.
  • Egy bicikli tulajdonosának lenni mérhetetlenül nagy megtiszteltetés és felelősség is egyben: neked és a kerékpárodnak ki kell alakítanotok egy közös nyelvet, hogy beszélgetni tudjatok egymással. De szerintem mi már egész jól megértjük egymást, nem igaz, Röppencs?

Azzal Csatang ismét belehúzott a tekerésbe, majd kisvártatva lefékezett. Piszke nem számított a barátja hirtelen megállására, ezért Ervinnel beleszaladt Csatangba és Röppencsbe. A földön landoltak, ami, mint tudjuk, nem éppen egy szerencsés vég.

  • Odanézz, Piszke! Az van kiírva ide, hogy Kozmosz sétány! Oda meg az, hogy Rakéta utca! Oda meg az, hogy Merkúr utca! Csak nem a világűrben vagyunk?!
  • Nem, vagyis majdnem. – mondta Piszke, miközben feltápászkodott a földről, és leporolta magát. – Ezt a helyet úgy hívják, hogy Csillagtelep.
  • Csillagtelep?! – ámuldozott Csatang.
  • Igen, de igazából nem a csillagokról kapta a nevét, hanem egy Csillag Sándor nevű ügyvédről.
  • Kár.
  • De a telep elnevezésének időpontja az pont egybeesett az űrverseny időszakával és egy Gagarin nevű orosz űrhajós űrrepülésével, szóval akár kaphatta volna a nevét az igazi csillagokról is, mert a többi utcát aztán emiatt kezdték el ilyen kozmikus elnevezésekkel illetni.
  • Jaj, Piszke! Én olyan izgatott vagyok! Rajongok a világegyetemért, és mindenért, ami a világegyetemben van! Egy napon én is űrhajós szeretnék lenni, mint ez a Gagarin. – mondta Csatang, miközben visszapattant a biciklijére.
  • Lehet, hogy ez a vágyad hamarosan teljesülni fog, Csatang. – mosolyodott el sejtelmesen Piszke.

De Csatang annyira fellelkesült, hogy meg sem hallotta a barátja megjegyzését.

  • És ha majd űrhajós leszek, akkor szkafandert fogok hordani, mint az igazi asztronauták! És lebegni fogok az űrben, egy kis dobozban!
  • Az űrhajóra gondolsz?
  • Mi másra?! Gondolj csak bele, Piszke: nincs gravitáció, és csak úszkálsz a nagy semmiben!
  • Hát nem is tudom…
  • Még alvás közben is be kell csatolnod a biztonsági övedet, hogy ne ficeregj el az ágyból. Mondjuk ez egy kicsit fura… De izgalmasan fura! Meg azok a tubusos ételek. Ha nem tubusban lennének, azok is elmászkálnának. Milyen vicces lenne, ha egyszer csak szembejönne velem otthon egy csík májkrém!
  • Én biztonságosabban érzem magam, amikor két lábbal állhatok a Földön. – jegyezte meg Piszke.

Csatang minden bizonnyal folytatta volna a világűrről és az űrutazásról való lelkendezést, ha nem érkeztek volna meg Piszke meglepetéshelyszínére, a Tejút parki játszótérre.

  • Meglepetés! – rikkantotta el magát Piszke.

Csatangnak elakadt a lélegzete, amikor megpillantotta az űrrakétának álcázott csúszda- és mászókarendszert.

  • Azta, Piszke! Ez aztán a meglepetés! Egy valóságos rakéta! És bolygókráterek! Azonnal ki kell próbálnom őket!

Csatang Röppencset hátrahagyva már loholt is a rakéta felé. Piszke boldog mosollyal nézett távolodó barátja után, majd lekötötte a bicikliket és ő is útnak indult, hogy felfedezze a játszóteret. A figyelmét egy csillagvizsgáló kupola keltette fel. Néhány perc múlva már a kupola belsejében tanulmányozta a csillagképeket, és azon mélázott, hogy milyen izgalmas, hogy a csillagokat összekötő vonalak képeket és formákat adnak ki.

bringa_smese_k2.jpg(Töltsd le az űrbéli égboltot és rajzold be a hiányzó csillagokat és csillagképeket fantáziád szerint!) 

Csatang eközben már első űrrepülésére készült a rakéta belsejében.

  • Csatang a központnak, Csatang a központnak! Készen állunk a felszállásra! Ismétlem: készen állunk a felszállásra. A rakéta kilövése három másodperc múlva indul. Három, kettő, egy, és irány az űűűrrr! – kurjantotta el magát Csatang, majd leszánkázott a rakéta belsejéből kivezető csúszdán.

Miután Csatang sikeresen levezényelt nyolc másik űrrepülést, a rakétát hátrahagyva kipróbálta a krátertrambulinokat is.

  • Landolás a Holdon! Landolás a Holdon!

Piszke egy árnyat adó fa lombja alatt hűsölt, onnan követte figyelemmel barátja újabb intergalaktikus akcióját.

  • Lebegek, Piszke, lebegek! – kiáltotta oda neki Csatang.
  • És? Milyen érzés? – érdeklődött Piszke.
  • Nem is tudom… Olyan lebegős! – válaszolta Csatang, majd folytatta az ugrálást.

Piszke eközben leterített egy piknikpokrócot, és előkészült egy kozmikus uzsonnára: táskájából mindenféle tubusos kence, többek között sajt- és májkrém került elő, igazi űrutazóknak való csemegék, illetve néhány kívül roppanós, belül puha kifli. Csatang nemsokára csatlakozott Piszkéhez, és hozzáláttak a tízórai jóízű elfogyasztásához. Miután végeztek a majszolással, Csatang közölte, hogy elérkezett az idő, hogy most ő lepje meg a barátját. Bringára pattantak és búcsút intettek a Tejút parknak.

  • Csatang?!
  • Igen, Piszke?
  • Mi lesz a meglepetés?
  • Nem te mondtad, hogy a meglepetés éppen azért meglepetés, mert egészen addig, amíg nem derül ki, hogy mi az, a meglepetés meglepetés marad?
  • De… Csak nagyon kíváncsi vagyok.
  • Már nem kell sokáig tekerni, hamarosan minden kiderül! Még a nagylexikonba is beleolvastam, hogy kellőképp tájékozott legyek a meglepetést illetően.

Piszke annyira meghatódott a barátja vallomásán, hogy egy pillanatig nem figyelt az útra és majdnem elesett a biciklivel, de végül sikerült megtartania az egyensúlyát.

  • Komolyan mondod, Csatang?
  • Bizony!
  • Te tényleg felkészültél a nagylexikonból?
  • Bizony!
  • És mindezt miattam?
  • Bizony! És meg is érkeztünk! Üdvözöllek a Rákóczi Kertben, vagy más néven a Családok Parkjában!

A Rákóczi park a Tejút parkhoz hasonlóan egy játszótér volt, de ez sem akármilyen: a közepén egy hatalmas vár állt. Piszke izgatottan felkiáltott:

  • Egy igazi vár!
  • És nem is akármilyen: ezt a várat a sárospataki vár mintájára építették, ami a Rákócziak központja volt az 1500-as évektől egészen az 1700-as évekig.

Csatang Piszke kezébe nyomott egy ötszázast, aminek az egyik oldalán II. Rákóczi Ferenc, a másikon pedig az említett vár volt látható.

  • Nézd csak meg jól, Piszke; ugye, hogy kísérteties a hasonlóság?
  • Tényleg! Nem semmi, Csatang. Olyan, mintha életre kelt volna a történelem!
  • Állítólag börtön, meg trónterem is van odabent! Úgyhogy ne is késlekedjünk tovább: irány a vár!

Azzal Csatang be is robogott a várnak álcázott játékkomplexumba, hogy a lehető leghamarabb kipróbálhassa a csúszdákat. Piszke a biciklik lekötése után olyan méltóságteljesen lépdelt be a hatalmas építménybe, mint egy igazi uralkodó. Megkereste a tróntermet, elolvasta a kuruc és labanc korról szóló leírásokat, majd helyet foglalt a királyi trónuson. Királyosan körültekintett és egy előkelő intéssel üdvözölte a népét. Mikor éppen hozzálátott volna, hogy beszédet intézzen képzeletbeli alattvalóihoz, Csatang rohant be a trónterembe. Karon ragadta Piszkét, és elkezdte kivonszolni a trónteremből.

  • Gyere, Piszke, ezt mindenképpen látnod kell! Megtaláltam a börtönt!

Sötét lépcsőkön át vezetett az útjuk a gyéren megvilágított cellákhoz. Piszke továbbra is uralkodói hangulatban maradt, és a börtön ajtaja előtt így szólt Csatanghoz:

  • Nagyon sajnálom, de attól tartok, hogy ön tiszteletlenül viselkedett az uralkodóval szemben és ezzel megszegte az etikettet. Mindemellett túlzottan hiperaktív magatartást tanúsított, ezért kénytelen vagyok börtönbe zárni.

Csatangnak nagyon tetszett a Piszke által kitalált játék.  

  • Hát ez nagyon jó, Piszke, nagyon jól csinálod! Született uralkodó vagy!
  • Gondolod? – húzta ki magát büszkén Piszke.
  • Persze! De most cseréljünk! Én leszek a király, te pedig az alattvaló!
  • Hát jó…
  • Én, I. Csatang király ezennel börtönbe záratom önt.
  • De miért? – érdeklődött Piszke.
  • Ön nagyon sokat forgatta a nagylexikont, és emiatt túlságosan okos lett. Az okos emberek pedig köztudottan veszélyesek, úgyhogy nincs más választásom, tömlöcbe kell vetnem önt!
  • Jó, jó, de most már engedj ki!

A két barát jókedvűen sétált ki a várból.

  • És most? Hogyan tovább? – érdeklődött Piszke.
  • Természetesen kipróbáljuk a gumis bicikli- és rollerpályát! – rendelkezett Csatang, és eloldozta a bicikliket.

Csatangnak tíz perc se kellett, és már igazi trükköket mutatott be Röppencs hátán. Meg tudta emelni például a bringája első kerekét. Sőt! Tudott úgy tekerni, hogy mind a két kezével elengedte Röppencs kormányát! Piszke egy kicsit óvatosabb volt. Fél kézzel már remekül ment a bringázás, de a másik kezével nem akaródzott neki elengedni Ervint.  

  • Gyerünk, Piszke, menni fog! – biztatta bátortalan barátját Csatang. – Az egész csak egyensúly kérdése!

Piszke Csatang unszolására végül vett egy nagy levegőt, és elengedte a kormányt. Néhány másodpercig úgy tűnt, hogy minden rendben, de aztán hirtelen elvesztette az egyensúlyát. Csatang rögtön ott termett és megfogta Piszkét, biciklistül. Piszke a barátjának köszönhetően fent maradt a kerékpáron, de úgy döntött, hogy ezek után egy jó ideig nem teszi ki magát és Ervint ilyen veszélyes helyzeteknek. Miután mind a ketten leszálltak a biciklijükről, Csatang közölte, hogy a meglepetésnek itt még nincsen vége, majd nyársakat, szalonnát, hagymát és kenyeret varázsolt elő a hátizsákjából.

  • Sütögetni fogunk, Piszke!
  • Jaj, de jó! Már éppen megéheztem egy csöppet.

A kijelölt tűzrakóhelyen tüzet raktak, feltűzdelték a nyársakra a szalonnát és a hagymát, majd a tűz fölött pirítani kezdték. A szalonna lecsöpögő zsírját kenyérrel itatták fel. Miután elkészült az étek, csendben falatoztak, paradicsomot haraptak a szalonnás kenyérhez. A paradicsom leve egészen a könyökükig lefolyt. Közben lement a Nap, és a két jó barát úgy döntött, hogy itt az ideje hazaindulni. Eloltották a tüzet, és visszakerekeztek Röppencs és Ervin hátán a HÉV-állomásra.

Amikor már a kocsiban zötykölődtek, összegezték az aznapi élményeket:

  • Ez a nap csupa meglepetés volt! – sóhajtott elégedetten Piszke.
  • Csupa kellemes meglepetés. – egészítette ki Csatang.
  • Nincs is jobb, mint meglepetést okozni egy jó barátnak.
  • Teljes mértékben egyetértek veled, Piszke.

Ebben maradtak. Piszke nem sokkal ezután elszunyókált, hozzá halkan hortyogott. Csatang megsimogatta Röppencset, és odasúgta neki:

  • Nagyon klassz voltál, Röppencs, nemsokára újabb kalandok elébe nézünk!

 

Vége Csatang és Piszke csepeli kalandjának. Folytatása következik!

Írta: Nagy Orsolya
Illusztráció: Dobos Emőke

A bejegyzés trackback címe:

https://tekeracsalad.blog.hu/api/trackback/id/tr1116038118

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

Nincsenek hozzászólások.