A közelmúlt egyik kerékpározást népszerűsítő kampányának tervezésekor hangzott el egy iparági szereplő szájából, hogy a COVID vírus miatt több gyerekülést adtak el Magyarországon, mint valaha bármikor.

Amikor ezt meghallottam, az olyan volt, mint amikor egy végtelen hatásszünet után meghúzzák a ravaszt a pisztolyon egy akciófilmben: még három évvel ezelőtt, a kisfiam születésekor határoztam el, hogy egy blogban fogom dokumentálni az első kerékpáros kalandjainkat. Ebből azóta nem lett semmi, és ez a terv is ment a fiókba, mint sok másik. Egészen mostanáig várta, hogy leporoljuk. Pedig már akkor komoly ambícióim voltak.

Szerettem volna megmutatni, hogyan lesz majd a gyerekülésben basáskodó kis hajcsárból világmegkerülő biciklista (ha az lesz?); hogyan választunk majd ki neki először egy futóbringát, hogyan tanul meg utána pedálozni; és mindeközben hogyan fedezzük fel együtt a környéket, az országot, és persze egymást.

Aztán most, három évvel később – az Aktív Magyarország támogatásának köszönhetően – lehetőség nyílt nem csak csupán arra, hogy egy kis személyes blog megvalósuljon, hanem arra is, hogy hús-vér újságírók, kerékpáros apukák bevonásával szedjünk össze és írjunk meg minden érdekes sztorit, útvonalat, tippet és tudnivalót a 2-10 év közötti gyerekekkel való túrázásról. Mindezt azzal a kimondott céllal, hogy megpróbáljunk másoknak is kedvet csinálni - vajon 2020-ban meg lehet írni egy blog beköszöntőt úgy, hogy ne írja le az ember a rendkívül irritáló „inspirálni” szót?

Összeségében tehát fogadjátok szeretettel a blogunkat, és bringázzatok sokat a kicsikkel! Szép kalandokat; hátszelet!

Fotó: Bécser Vera